FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 3,2-3)

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta” (1János 3,2-3)

Isten drága kegyelme által reménységünk lehet Istenben ebben a reménytelen világban. Nagyon fontos, hogy az ember ne csak a jövőre tekintsen, hanem mind arra, amit Isten elkészített az ember számára. Egy nap meglátjuk az Urat szemtől szembe, és olyanná válunk, mint Ő. Ó de csodálatos nap lesz az! Itt a földön sokszor elkeseredhet az ember. A körülmények, betegségek megléte vagy azon emberektől jövő bántás, akiket barátaidnak tartottál. Mindezek leránthatnak és ott tarthatnak a sötétségben. Ezek fölé kell emelkedjünk, hiszen nem számít, hogy ki mit csinál és mond, a lényeg, hogy az Úr szeret téged. Ez a reménység azonban nemcsak célt erőt az ember életében a tovább haladásra, hanem célt is. A cél az, hogy megtisztítsuk magunkat minden tisztátalanságtól. Ez egy folyamatos feladat és cselekmény. Mivel a mennybe igyekszünk Istennel találkozni, ezért tudjuk, hogy nem állhatunk meg előtte mocskosan. Ebből a célból igyekszünk arra, hogy életünk és jellemünk egyre inkább hasonlítson Jézus Krisztus jellemére és életére. Legyen ez a cél és az Istenbe vetett reménység ma is az, ami boldogsággal és élettel tölt be téged!

Források a pusztaságban – (1János 3,1a)

„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!”.1János 3,1a

Mindig elcsodálkozom azon, hogy mekkora kegyelem Isten részéről ez az ajándék, amelyről János apostol beszél ebben a versben. Isten fiainak neveztetünk. Miközben számtalan esetben arra bátorítjuk egymást, hogy legyünk Istennek hűséges szolgái hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy ez nem egyet jelent a szolgasággal. Hiszen Isten az Úr Jézus Krisztus által, nem rabszolgának hívott el, hanem egyenesen gyermekének fogadott. Ezzel a lépésével, ha valóban hiszel Isten Fiában, nemcsak gyermekének fogadott, hanem minden kiváltsággal, amely ebből fakad. Nem úgy tekint rád, mint egy idegenre, vagy egy olyan személyre, akitől csak azt várja el, hogy mindent megtegyél számára. Igen, Isten engedelmességre hívott el. Azonban a mi engedelmességünk olyan kell legyen, mint ahogy a gyermek engedelmeskedik a szüleinek. Egy engedelmes gyermek a szülei irányába nem azért engedelmeskedik, mert nincs mást mit tennie. Nem azért fogad szót, mert fél a büntetéstől. Hanem azért, mert szereti és tiszteli a születi. Tehát miközben örvendünk annak, hogy Isten milyen nagyra értékelt minket, ne feledjük el a mi részünket is Isten irányába. Mint Isten gyermekei nem szabjuk magunkat e világhoz, hanem változzunk el a mi értelmünk megújulása által, mondja a Zsidókhoz írt levél írója.

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 2, 24)

„Amit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok” (1János 2, 24)

János apostol itt arra a tiszta és hamisítatlan evangéliumra és igére gondol, amelyet a címzettek megtérésük előtt hallottak. Erre építették hittel az életüket. Hajlamos az ember elhagyni, felcserélni azt, ami helyes, egyenes és tiszta. Az idő múlásával annyi féle impulzus éri a hívő embert, amely arra csábítja, hogy elhagyja azt, ami hitre segítette valamikor. Ebben a folyton fejlődő világban, ahol mindig az új, a soha nem hallott, szenzáció a vonzó, van valami régi, amihez hűséggel kell viszonyulnod. Isten drága üzenetéhez, amelyet kezedbe vehetsz nap mint nap. Sajnos, sokan vannak, akik elhagyják a tiszta hitet, és a fülük viszket olyan tanításokra, amely kenegetik önimádó lelküket. Észre sem veszik, de már lehet több éve, hogy nincs meg bennük az, amit a kezdettől hallottak. Az igének figyelmeztető jellege is van. Ha megmarad benned az, amit kezdettől fogva hallottál, akkor te is megmaradhatsz az Atyában. Vagyis az Úrral való járás alapfeltétele, hogy ragaszkodj ahhoz a régi íráshoz, amelytől az életed függ!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 2,15)

„Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete” (1János 2,15)

Mindannyian ismerjük azt a drága igazságot, amely János evangéliuma 3,16. versében található: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta…”. Lehet, hogy éppen az az igevers segített megtérésre. Erről prédikálunk és erről teszünk bizonyságot az embernek. Isten megváltó szeretetéről a világ irányába. Most azonban, János apostol arra kér, hogy mi, akik az Úr Jézus Krisztus gyermekei lettünk, ne szeressük a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ellent mondás lenne a két igevers között? Egyáltalán nem! Az első igeversben a világ alatt, a földön élő embereket kell értenünk. Isten úgy szeretett miden embert, hogy Fiát adta értük. A János apostol levelében fentebb olvasott versben a világ szó alatt azt a gondolkodásmódot értjük, és azon dolgokat, amelyek Isten elleni bűnre csábítanának. Ezekkel szemben a hívő ember elutasító kell legyen. Ez a felhívás egy szűrő is egyben. Aki ennek ellenére szereti a világ Isten ellen lázító és csábító dolgait, az nem szereti Istent. Hiába a vallás, erkölcsös élet, abban nincs meg az Isten szeretete. Szeresd az Urat, hogy nemet mondhass a világnak!