Az újszövetségi bemerítés és a gyülekezeti tagság közötti kapcsolatról
A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége a Szentírás, a Magyarországi Baptista Hitvallás, a Romániai Keresztyén Baptista Felekezet Alapszabályzata, és a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének Belső Szabályzata alapján a következőket vallja a bibliai bemerítés és a gyülekezeti tagság közötti kapcsolatról:
A Szentírás alapján valljuk, hogy a bemerítés együtt jár a gyülekezetbe való betagolódással:
- Akik pünkösdkor bemerítkeztek Jeruzsálemben, mind csatlakoztak az apostolokhoz: „Akik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének, és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.” (Cselekedetek 2,41). Itt egyértelmű, hogy a keresztség és a gyülekezeti tagság együtt járt időrendi sorendben történő elválasztás nélkül, sőt az is, hogy a csatlakozókat vették kezdettől fogva számba, és nem a bemerítetteket.
- Amikor Pál és Barnabás Antiókiában tanított, ők úgy forgolódtak ott, mint egy frissen plántált gyülekezetben: „És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek” (Cselekedetek 11,26). Hogyan írhatta volna Lukács, hogy ők a „gyülekezetben” forgolódtak, ha nem tudták volna, hogy ki tartozik oda, és ki nem?
- Amikor Lídia Filippiben megkeresztelkedett, ő úgy tesz erről bizonyságot, hogy Pál és Silás (és a többi munkatársak velük együtt?) Lídiáról döntöttek, hogy őt hívőnek/hűségesnek tartották: „Mikor pedig megkeresztelkedék mind háznépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok ott. És unszola minket.” (Cselekedetek 16,15). Lídia bemerítését tehát itt megelőzte az ő hitének megvizsgálása, amit mi ma keresztségre való (tag)felvételnek nevezünk. Ezt pedig Pál apostol nem egyedül végezte, hanem az ő összes munkatársaival együtt, azok bevonásával.
- Akik később hittek Thesszalonikában, szintén csatlakoztak Pálhoz és Siláshoz: „És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen.” (Cselekedetek 17,4). Bár itt szerintünk a hittel együtt járt a bemerítés is, Lukács mégis inkább a csak betagolódást hangsúlyozza, mert a Szentlélek sugalmazása szerint ezt látta fontosnak hangsúlyozni. Elválasztás itt sem történik.
- A gyülekezeti fegyelem megköveteli a gyülekezeti tagságot: A tagság fontossága abban is látható, amikor Pál apostol szerint a korinthusi hívőknek ítéletet kellene tartaniuk a bent lévők felől (1Kor 5,12). Hogyan tudták volna ezt gyakorolni, ha nem világos, hogy ki a kívülálló, és ki a bent lévő? A gyülekezeti fegyelem egyértelműen megköveteli a tagság létezését is, másképp nincs hatalma a gyülekezetnek az illető személy fölött (Máté 18,15-20). Továbbá, mivel a fegyelmezés megköveteli a többség hozzájárulását (2Korinthus 2,6), a többség megállapítása érdekében tudni kell, hányan vannak tagok összesen egy gyülekezetben.
- A lelkipásztori szolgálat megköveteli a gyülekezeti tagságot: Milyen tagokért felelősek a gyülekezet elöljárói, illetve ki kell, hogy engedelmeskedjen az elöljáróknak, ha nem tudjuk, hogy ki a tag és ki nem egy gyülekezetben (Zsidók 13:17)?
- Az etiópiai kincstárnok esetére nem érdemes hivatkozni (Cselekedetek 8), mert az nyilvánvalóan kivétel volt, amely csak a szabályt erősíti. Neki nem volt látható gyülekezete, amelybe beépülhetett volna, hanem majd őhozzá csatlakozhattak később azok, akik Etiópiában általa megtértek és bemerítkeztek.
A Baptista Hitvallás 10. cikkelye szerint valljuk, hogy a bemerítés egy ünnepélyes esemény, és ezzel egy időben a bemerített személy kifejezi a gyülekezeti közösségbe való beépülését is:
- bekezdés: „A bemerítés… Krisztussal és az ő testével, a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása.”
- bekezdés: „A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz…”
Egy bemerítésben tehát ki kell ábrázolódnia látható módon a gyülekezettel való „egyesülésünk” valóságának, míg az újjászületésről való bemerítési vallástétel „ünnepélyes” keretek között kell, hogy történjen (már ahol ez lehetséges).
Az Alapszabályzat 11/4. cikkelye szerint úgy gyakoroljuk, egy bemerített baptista hívőnek se kelljen élnie egy helyi gyülekezetbe való beépülés nélkül:
„Minden baptista hívőnek tartoznia kell egy helyi gyülekezethez.”
Ennek fényében minden egyes bemerítésnél eleget teszünk az Alapszabályzat előírásának, és a bemerített személy csatlakozik tagként egy helyi gyülekezethez (a látható egyházhoz).
Belső Szabályzat, 7. cikkelye értelmében úgy járunk el, hogy a bemerítésre jelentkező személyeket a gyülekezet veszi föl bemerítésre és azzal egyidejűleg gyülekezeti tagságra:
„A gyülekezet csak azokat a személyeket meríti be és veszi fel tagjai sorába akik…”
Senkinek sincs jogában egy személyként önhatalmú módon kezébe venni a bemerítéssel járó kérdések elbírálását, mert az a „gyülekezet” hatáskörébe tartozik. A gyülekezet pedig automatikusan fölveszi a bemerítésre megszavazott személyt a tagjainak sorába is.
Ami ez alól kivétel, csak a szabályt erősíti (pl. az etióp udvarnok megtérése, Cselekedetek 8).