FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (5Mózes 8,13-14)

“És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából” (5Mózes 8,13-14)

Amikor megkapjuk, amit akarunk. „Amikor rosszul állnak a dolgok, nem szégyelljük Istenünket. Olyankor szoktuk szégyellni őt, amikor jól mennek a dolgaink.” Alexander Szolzsenyicin írta ezeket a szavakat, hogy megindokolja, miért éppen egy szibériai koncentrációs táborban tanult meg imádkozni. Akkor fordult az imádság felé, amikor más reménye már nem maradt. Letartóztatása előtt, amíg jól ment a sora, ritkán jutott eszébe Isten. Ugyanerről beszél Mózes is búcsúbeszédében. Az izraeliták megtanultak Istenre hagyatkozni a Sínai-pusztában, ahol minden egyes nap Isten gondoskodására voltak utalva, hogy élelemhez és vízhez jussanak. Most azonban, amikor a Jordán folyó partján állnak, nehezebb hitpróba elé néznek. Mózes jobban fél az eljövendő jóléttől, mint a sivatag kietlenségétől. Az ígéret földjén, ezen a patakokban, gyümölcsfákban és más értékes kincsekben gazdag földön Izrael fiai könnyen megfeledkezhetnek Istenről, és maguknak tulajdoníthatják sikereiket. Miért fél Mózes a bőségtől? Ezért buzdítja Mózes a népet újra és újra: „Emlékezzetek!” Emlékezzetek az egyiptomi rabszolgaság napjaira, és arra, ahogyan Isten megszabadított benneteket. Emlékezzetek különleges elhívásotokra, amely arra figyelmeztet, hogy milyen nagy becsben tart Isten titeket. Ha majd jólétben éltek, akkor se felejtsétek el, amit menekültekként a Sínai-pusztában tanultatok. Mózesnek alapos oka volt az aggodalomra. Isten világosan elmondta neki, mi történik majd a jövőben: „Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáinak. Eszik, jóllakik, meghízik, és mégis más istenekhez fordul: azoknak szolgálnak, engem pedig megvetnek, és megszegik szövetségemet.” (5Mózes 31,20) A Biblia következő könyveiből kiderül, hogy mindaz, amit Isten előre megmondott, és amitől Mózes óva intette az izraelitákat, valóra válik. Az ígéret földjére való bevonulás után a nép hűtlenné válik Istenhez, és jóvátehetetlenül megszegi a szövetséget. Végül jólét és boldogság helyett szolgaság és szenvedés vár rájuk. Való igaz, hogy ha az ember sikeres, kevésbé érez késztetést arra, hogy Istenre hagyatkozzon, mint amikor sürgető szükség veszi körül. Súlyos veszélynek vagyunk kitéve, amikor elérjük, amit akarunk.
(180 Nap alatt a Bibliában – Philip Yance).

Total Page Visits: 307 - Today Page Visits: 4