VISSZAÉLT SZABADSÁG…

Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak” (Gal 5,13).

Feje tetejére áll a világ ezekben az időkben. Csupáncsak egy ok kell, és máris tüntetés, lázadás, hangoskodás, engedetlenkedés és még megannyi emberi megnyilvánulás lép előtérbe. George Floyd halála is inkább ok volt arra, hogy az egész világon megmozdulások történjenek, mintsem együttérző segítőkészség. Mi alapján mondom? Az alapján ahogy az emberek viselkednek: öklüket rázzák, verekednek, törnek, zúznak, rabolnak. Hol itt az együttérző szeretet? Olyan a világ, mint egy megvadul méhkas. Szabadságot skandálnak, és ebben a szabadságban igazából világosan előjön az a gonoszság és emberi, ami ott mélyen van az Isten nélküli emberben.

Ezzel egyidőben nem ilyenformában, sokkal finomabban, szelídebben, a keresztyén világ is átmegy egyfajta lázadáson, hiszen veszélyben látja a maga szabadságát. Na nem azért, mert üldöztetések lennének. Nem is azért, mert a keresztyének nyomorognának a jelenlegi időkben. Inkább csak azért, ami emberi, ami az emberrel született: NE MONDJA MEG SENKI, HOGY MIT TEGYEK! Igaz, hogy nem megyünk ki táblákkal az utcára, vagy nem kiáltunk tiltakozó mondatokat a médiában, de mégis benne van a levegőben. Egyszerű dolgokban van jelen, ami mindent elárul. Megkérdezte valaki tőlem, hogy milyen volt az elmúlt három hónapom? Többek között a végén megemlítettem, hogy ennyi lázadó magatartást a keresztyén világban, legalábbis az országunkra összpontosítva csak, mint az elmúlt időkben nem láttam ezelőtt. Mindig is tudtam, hogy a hívő ember is csak ember, hiszen magam életében tapasztalom. De ennyi gonoszság, testiesség honnan van még bennünk?

Néha az a kép tárul elém, amit Mózes látott: „És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára” (2Móz 32, 25). Megvadult nép…micsoda kemény kifejezés! Mi a megvadulás? A következőt találom az egyik szómagyarázatban: „Nagyon méregbe gurul egy személy; esztelen haragra gerjed. Átvitt értelemben: Irányíthatatlanná válik egy folyamat, jelenség, működés, amely alapvető tulajdonságával, jellegével ellentétben (hirtelen) fékezhetetlenné, kormányozhatatlanná válik”. Inkább az átvitt értelemben talált gondolatok állnak előttem, hiszen néha az az érzésem, hogy az Úr gyermekeiként lassan irányíthatatlanokká válunk.

Hogyan jutunk ebbe az állapotba? A szabadságra alapozva. Az Úr gyermekeiként szabadok vagyunk mindentől és mindenkitől – mondjuk. Ha pedig szabadok vagyunk, akkor ne mondja meg senki nekünk, hogy mit tegyünk vagy mit ne tegyünk. Pál apostol arra figyelmezteti a levelének címzettjeit, hogy a Krisztusban nyert szabadsággal ne éljenek vissza! Láttunk már olyat a történelemben, hogy Jézus Krisztus lobogója alatt voltak, akik embereket öltek, vagy másokat letiportak. Krisztus lobogóját könnyű lengetni, de vajon biztosan ezt várja az Úr tőlünk? A lázadást, engedetlenkedést, kimagyarázást, szeretetlenséget, szakadást és nagy hangzatos kijelentéseket? Talán nem estünk abba a szörnyű hibába, hogy a szabadság gondolata csak egy ürügy és ok arra, hogy ellenkezzünk törvények, vezetések és tanácsok ellen? Jó úton haladunk előre, vagy meg kellene álljunk átgondolva életünk? Mit tenne Jézus Krisztus ezekben a napokban? – ezen gondolkodom. Talán ott lenne azok között, akik ellenkeznek, akik lázadnak, vagy mint bárány megalázná magát most is? Ahogy ismerem Krisztust, inkább az utóbbi lenne rá érvényes. Nem azért, mert félne vagy mert magatehetetlen lenne, hanem azért, mert Krisztus soha nem kiáltott az utcákon gyűlölködő, lázadásra és engedetlenkedésre serkentő beszédet. Ő maga volt az alázat és engedelmesség. Kövessük inkább az Ő példáját!

János Csaba lp.

Total Page Visits: 290 - Today Page Visits: 1