FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – 1János 5,2

„Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy valóban isteni módon szeretjük az ő gyermekeit? Úgy, hogy valóban szeretjük Istent, és engedelmeskedünk parancsainak!” – 1János 5,2 (EFO fordítás).

Hány féle képen szerethetjük Isten gyermekeit? Ez a kérdés merül fel bennem, miközben ez a vers áll előttem. Ha szűkre kívánjuk szabni a lehetőségeket, akkor a kérdésre a felelet nagyon egyszerű: emberi vagy Isteni módon. Ha mélyebbre ásunk a lehetőségekben, akkor feltehető az a kérdés is, hogy szerethetjük úgy testvéreinket, hogy az első látásra Isteni szeretet, de valójában mégsem az? Talán egy példa segíthet. Látom a testvéremet, hogy nem jó úton halad. Mivel nem akarom megbántani, vagy mert nem akarok konfliktusba kerülni vele, inkább nem szólok semmi neki arról, hanem szépen mosolygok a szemébe, mintha minden rendben lenne. Kívülről milyen keresztyéni magatartás, nem bántod meg a másik…ez igen. Az Isteni szeretet azonban nem engedi meg azt, hogy lásd ahogy a testvéred eltávolodik Istentől, és te nem figyelmezteted erre. Ha Istent szereted és az igéjét megtartod, akkor válik a másik iránti szereteted olyanná, ami isteni, amely helyes, amely a másik javát keresi!