FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ezékiel 20, 11)

„És adám nékik parancsolatimat, és törvényeimet kijelentém nékik, melyeket az ember, ha cselekszik, él azok által” (Ezékiel 20, 11)

Az Ószövetségben Isten az Ő szeretetét Izrael felé nemcsak abban mutatta meg, hogy kihozta őket az Egyiptomi fogságból, hanem abban is, hogy a törvényeit adta számukra. Istennek ez a tette egyrészt jelentette azt a nagyságos döntését, hogy szövetséget köt velük, vagyis saját népévé fogadja őket. Másrészt áldást és életet garantált a nép számára, ha engedelmeskednek a parancsolatjainak. Általában úgy tekintünk Isten parancsolatjaira, mint tiltó táblákra és sokszor éppen azért nem engedelmeskedünk azoknak, mivel úgy gondoljuk, hogy valami jótól akarnak megfosztani. Most már újszövetségi korban élünk, és nem a törvények megtartása által nyerhet az ember kegyelmet, hanem a Jézus Krisztusba vetett őszinte hit által. Ez nem zárja ki azt, sőt, hogy Isten elvárja az engedelmességünket mindazokban a dolgokban, amelyeket kijelent a Bibliában. Ne úgy tekintsünk rájuk, mint valami akadályokra az életünkben arra, hogy kibontakozzunk, hanem olyan kerítésekre, amelyek megóvnak, hogy a vesztünkbe rohanjuk. Adjon az Úr kegyelmet és engedelmes szívet ma is, hogy akarata szerint éljünk!