SZEMELVÉNYEK AZ EFÉZUSI LEVÉLBŐL – (Efézus 1,5)

“Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint” 

Isten a végtelen szeretete nyomán nemcsak megbocsátott, hanem saját gyermekének fogadott. Más kifejezést használva Isten “örökbefogadott”. Jézus Krisztus áldozata által, Isten behozott a családjába. Az örökbefogadás kifejezés öt alkalommal található meg az Újszövetségben (Róma 8, 15, 23; 9, 4; Gal 4,5 és Ef 1,5). A római jog szerint, az örökbefogadott gyermeknek ugyanazok a jogai megvoltak, mint a természet szerinti biológiai gyermeknek, még akkor is, ha az örökbefogadott szolga volt azelőtt. Pál apostol ez által kiemeli azt a szoros kapcsolatot, amely a hívő ember és Isten között létre jött Jézus Krisztus által. Igen, a bűn szolgái voltunk, Istentől elidegenültek. Ő azonban a megváltozhatatlan határozata alapján, könyörült rajtunk Jézus Krisztus áldozata alapján. Nagy kiváltság és hatalmas megtiszteltetés. Éljünk Isten gyermekeihez méltóan!

SZEMELVÉNYEK AZ EFÉZUSI LEVÉLBŐL (Efézus 1,4)

A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által

Az Isteni kiválasztás témája folyamatosan fellelhető Pál apostol leveleiben (Róma 8,29-33; 9,6-26; 11,5,7,28; 16,13; Kolossé 3,12; 1Thessalonika 1,4; 2Thessalonika 2,13; Titusz 1,1). Ebben a fejezetben a következőképpen jelenik meg: 1). Kiválasztott minket (a mai igeversünkben), 2). Eleve elhatározván (5v), 3). Eleve elrendeltetvén (11v), 4). Eleve

elvégzése szerint (11v). Pál apostol a kiválasztás gondolatával arra tanít, hogy a megváltásunk Istentől ered. Nem azért lettünk megmentve mivel megérdemeltük, hanem Isten kegyelméből nyertük a megváltás ingyen ajándékát. Nem befolyásoltuk Istent; mivel az Ő saját terve szerint döntött a megmentésünkről. Ebből kifolyólag az ember részéről teljesen kirekesztett a dicsekvés bárminemű lehetősége. A megváltás eredete Istentől ered, még a világ megteremtése előtt, mielőtt mi megszülettünk volna. Nehéz nekünk megérteni, hogy miként fogadott el Isten minket még a születésünk előtt. Isten azonban kiválasztott, és az Úr Jézus Krisztusba vetve a hitünket, Ő úgy tekint ránk, mintha soha nem vétkeztünk volna. Csak csodálni tudjuk ezt a mérhetetlen Isteni szeretetet, ami késztessen minket Isten iránti hálára és hűségre minden nap!

SZEMELVÉNYEK AZ EFÉZUSI LEVÉLBŐL (Efézus 1,3)

“Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással, a mennyekben a Krisztusban” (Ef 1,3)

Minden egyes alkalommal megérint amikor olvasom azt, hogy Isten megáldott minden lelki áldással a mennyekben. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban, minden előny a mienk, amely Isten megismeréséből fakad. Ilyen áldások például, hogy Isten kiválasztott a megváltásra, gyermekének fogadott, lelki megértést ajándékozott, Szent Lelkét adta, erőt ad arra, hogy akaratát teljesítsük, reménységgel és örök élettel ajándékozott meg Krisztusban. A felsorolást napestig folytathatnánk. Mindezek az áldások azért lettek a mi tulajdonaink, mivel Krisztussal vagyunk közösségben.

A “mennyekben” való kifejezés rámutat arra, hogy ezek az áldások nem pillanatnyiak, hanem örökké tartók. Ezek az áldások Krisztus országából valók, és nem Artemisztől (efézusi idegen isten) erednek. Ezek az áldások megmaradnak és valódi értékek. Mit is tehet az Úr gyermeke, amikor látja Istennek ezt a kegyelmét az életében? Egyszerűen csak dicséri Istent, az Úr Jézus Krisztus mennyei Atyáját.

Karácsonyra hangolódva – Heródes – Máté 2,1-22

A Biblia sok történelmi feljegyzést tartalmaz. Pontos információkat nyújt emberekről, eseményekről és helyekről. Így olvashatunk a Bibliában Nagy Heródesről is. Heródes volt az, aki többek között újjá építette a jeruzsálemi templomot nem sajnálva erre a pénzt. Emellett renget várost építtetett. Mindezek mellett azonban az emberek életét megnehezítette. Nem sokat ért számára az emberek sorsa, amelyet alátámasztott önző jelleme is. Könyörtelen volt az uralkodásában. A hatalmát féltő féltékenységében több gyermekét is megölette, továbbá feleségét, Mariamme-t is.

Heródes uralkodói címét – a zsidók királya – Róma ajándékozta számára, amelyet viszont a zsidók soha nem tudtak elfogadni. Nem volt a Dávidi család leszármazottja, nem beszélve arról, hogy csak részben volt zsidó. Annak ellenére, hogy bőkezűséget mutatott a jeruzsálemi templom újjáépítésében, kevés támogatója volt a zsidók részéről. Ennek egyik oka a sok közül, hogy több pogány templomot is építtetett Izrael földjén. Hiába igyekezett mindent megtenni, hogy az emberek hűségét megszerezze, ez nem sikerült. Egyedüli hűségese, csupán saját maga volt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Karácsonyra hangolódva… – József (Mt 1,19-20)

A hitünk értéke leginkább abban mérhető le, hogy mennyit vagyunk hajlandók szenvedni azért a hitért. József egy erős hitű ember volt. Kész volt azt tenni ami helyes, még akkor is ha tudta, hogy az fájdalmat okoz. Egy másik jellemvonása: nem csak kész volt azt tenni ami helyes, hanem készen volt azt a helyes úton tenni.

Amikor Mária elmondta Józsefnek, hogy áldott állapotban van, József tisztában volt azzal, hogy a gyermek nem az övé. Mária jellemét ismerve, és annak magyarázatát hallva a gyermekkel kapcsolatban, nehezen tartotta lehetségesnek azt, hogy a jegyese félre lépett volna erkölcsileg. Mégis egy más apának volna a gyermeke – az értelem számára lehetetlennek látszott az, hogy az a “más személy” maga Isten.

József úgy döntött, hogy felbontja Máriával a jegyességet, de oly módon, hogy Mária ne legyen megszégyenítve nyilvánosan. Igazságosan, de ugyanakkor szeretettel kívánt volna eljárni.

Ennél a pontnál Isten egy angyalt küldött Józsefhez, aki megerősítette Mária beszédét és egy másik módját kérte József engedelmességének – vegye el Máriát feleségül. József engedelmeskedett Istennek, feleségül vette Máriát és tiszteletben tartotta Mária szüzességet Jézus születéséig.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….