FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ezékiel 36,25)

„És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket” (Ezékiel 36,25)

Isten az Ő nevéért és népe iránti szeretetéből mindig kész volt a népének megbocsátani. Miért volt a népnek szüksége a tisztulásra és megbocsátásra? A versben két területet említ az ige, amelyből szükséges volt megtisztulniuk. Igazából gyűjtő fogalmakat olvashatunk, amelyekben több vétek is beletartozhat: tisztátalanság és bálványok imádása. Akármilyen meglepő, de Izrael nem egyszer bálványokat kezdett el imádni. A bálványok imádásához tartozott a testi paráznaság és egyéb érzéki bűnök, de ugyanakkor a szellemi hűtlenség is. Ezekben az időkben is tombol a bálványimádás, pár nem olyan módon, mint az ókorban. Isten helyett jobban szereti az ember az anyagiakat, szórakozást, képzelt szabadságot és saját magát. Ebből adódik és következik a testi és érzéki bűnös cselekvése. Sajnos, nagyon sok hívő ember is beleesik ebbe. A jó hír, hogy meg lehet ebből térni, mert Isten kegyelemmel fordul felénk Jézus Krisztus által. Jézus Krisztus kereszten kifolyt drága vére során, Isten kész megbocsátani és megtisztítani. Élj ezzel a lehetőséggel míg nem késő!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN –

„Amint te örültél Izráel háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; pusztává légy Seir hegye és mind egészen Edom, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!” (Ezékiel 35,15)

Ne örülj a más kárán! Talán így foglalhatnám össze ennek a figyelmeztetésnek a mondanivalóját. Az ószövetségi időben előfordult, hogy Isten megbüntette a népét, mivel elhagyták őt. Volt rá eset, amikor más népeket használt fel arra, hogy a zsidó nép megtanulja a leckét. Ilyenkor több olyan nemzet, amely gyűlölte Izraelt, örömmel nyugtázta, a zsidó nép megaláztatását. Örültek a más kárán. A mai társadalmunkban is találkozhatunk olyan személyekkel, akik szó szerint örülnek, ha a szomszéd vállalkozása nem megy, örülnek a munkatársuk nem keres többet, örülnek, ha… és a felsorolást végtelenségig lehetne folytatni. Isten azonban arra figyelmeztet, hogy a kárörvendő személlyel az Úr éppen olyan ítélettel bánik, mint azzal, akit bűnei miatt fenyít. Hívő emberekként vigyázzunk, hogy a testvéreink nyomorúságai ne okozzanak nekünk elégtételt, hanem tanuljunk meg sírni a sírókkal és a kellő időben örülni majd az örülőkkel. Az Úr őrizzen meg ma is mindannyiunkat a jelenlétében!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN –

„Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, amely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján” (Ezékiel 34,12)

Ezt a verset olvasva eszembe jut Jézus Krisztus mondata: „Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok” (Mt 9,36). Ezékiel prófétán keresztül Isten azt adja tudtára a népének, hogy nem feledkezett meg róluk. Emberek, barátok, testvérek elfelejthetnek, de Isten soha. Számára fontos minden egyes gyermekének a sorsa. Az a szó, hogy „tudakozódik” Isten cselekvő törődésre utal. Őt érdekli a helyzetet, figyel rád, sőt keres téged. Megtörténhet, hogy az Úr gyermek elfárad, megroskad és elkóborol. A szerető Isten azonban nem mond le az ilyen személyről sem, hanem keresi, kutatja és kiszabadítja állapotából vagy helyzetéből. Ezzel egy időben további reménységre ad okot, az, hogy Isten az, aki főpásztorként egybe tudja a népét hozni. Napjainkban annyi minden történik, amelyek az Úr népét szét választják, egymástól eltávolítják. Isten az, aki visszatud hozni, eggyé képes formálni. Imádkozzunk azért, hogy az Úr hozza vissza az elszéledteket és ő tegye népét eggyé!

 

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ezékiel 33,4).

„Ha valaki hallándja a trombitaszót, de nem hajt az intésre, s aztán a fegyver eljő és őt utóléri: az ő vére az ő fején lesz” (Ezékiel 33,4).

Ezékiel próféta ebben a részben az őrálló feladatáról beszél. AZ őrálló többek között arra kell figyeljen, hogy amikor meglátja az ellenség jövetelét figyelmeztesse a népet trombitaszóval. Ha a mai időkre gondolunk, akkor láthatjuk, hogy Isten most is választ és elhív olyan személyeket, akiket Isten őrállókként helyez a népe közzé. Istennek van szava felénk ezekben a napokban is, és ezekben az időkben is. Különféle eszközöket használ fel annak érdekében, hogy szívünkre beszéljen vagy figyelmeztessen minket arra, hogy a Krisztus útján járjunk. A kérdés most az, hogy mit teszünk a figyelmeztetések sokaságával? Az ige szerint, ha szól a figyelmeztetés, és mi azt meghalljuk, akkor vagy komolyan vesszük azt, vagy nem. Ha nem törődünk a figyelmeztetéssel, senkit sem hibáztathatunk a saját nyomorúságunk és elrontott életünk miatt. Vegyük komolyan Isten üzenetét és a figyelmeztető trombita szavakat. Ugyanakkor legyünk mi is olyan gyermekei az Úrnak, akik másokat figyelmeztetnek az ítélet felől, azért, hogy minél többen megmeneküljenek.