„És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled…Szabadíts meg, kérlek…” (1Mózes 32, 9, 11).
Ebben az imádságban sok olyan igazság van, amelyeket mi is alkalmazhatunk az életünkben. Olyan imádsága ez Jákóbnak, amely számunkra is követendő példa lehet, amikor a lelkünk éppen szorongatott helyzetben van. Többek között fontos megfigyelnünk azt, hogy Jákób Isten ígéretére tekint: „ki azt mondád nékem”. Ebben a részben kétszer is használja ez a kifejezést a 9 és 12 versekben egyaránt. Jákób olyannak ismerte meg Istent, mint Aki soha nem hazudik és mint aki mindig megtartja az ígéreteit. Az Úr mindig azt teszi amit mond. Nála nincs olyan hogy egyet mond és mást cselekszik. Tehát az Ő ígéretei nem mocsaras talaj, amely bizonytalan az ember számára, hanem erős kőszikla amelyre nyugodtan ráállhatunk. Egyben olyan kulcsot ad a kezünkben, amely által szabad menetelünk van Isten mennyei kincstárába, amely lelkünket gazdagíthatja ezekben a napokban is.
Imádkozzunk most a következő személyekért (a következő napokban egymásért, név szerint is fogunk imádkozni. Ha valakinek imatémája van, amiért szeretné, hogy imádkozzunk, kérem írjam meg nekem) – Antal István, Balla Sándor, Balla Mária, Balla Nándor, Balla Roland, Balla Vilmos, Balla Zsuzsa, Balla Helga.
Total Page Visits: 937 - Today Page Visits: 1