„Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek” (Máté 6,23)
„Szükségem van olajra”, mondta egy ókori szerzetes; így hát elültetett egy olíva facsemetét. „Uram”, imádkozott, „szükségnek van esőre, hogy ennek a csemetének a gyökere táplálkozni tudjon és, hogy megerősödjön”. Erre az Úr gyengéd esőt adott az égből. „Uram”, imádkozott a szerzetes, „a fámnak szükségem napsütésre. Kérlek szépen, küldj napsütést”. A nap elkezdett sütni beragyogva az eget. „Most egy kis dérre van szükségem, Uram, hogy a csemetém tovább növekedjen, kérte a szerzetes az Urat. És íme, a kis csemete teljesen dérben volt, de reggelre elpusztult.
A szerzetes megkereste egyik szerzetes testvérét, és elmondta az esetet. Erre a megkeresett testvér a következőt mondta: „én is ültettem egy kis fát, és lám gyönyörűen virágzik. Igaz, Istenre bíztam a kis fámat. A Teremtő nálamnál jobban tudja, hogy mire van szüksége. Nem szólok bele Isten munkájába. „Uram, küldj azt amit szükségesnek tartasz” – így szoktam imádkozni. Tanulva ebből a példából bízzuk életünket, napjainkat az Úr kezébe, aki jobban tudja, hogy mire van szükségünk mint mi saját magunk.
Imádkozzunk ma a következő személyekért: Bogya József, Bogya Emese Enikő, Bogya Áron, Bogya Hunor, Brodács Annamária, Bucsi Tibor, Bucsi Gyöngyi, Bucsi Anna és Bucsi Eszter.
Total Page Visits: 991 - Today Page Visits: 1