„Ímé, ti mind, akik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, amelyeket meggyújtottatok! Kezemből jő ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni!” (Ézs 50,11)
Micsoda szomorú figyelmeztetés azoknak, akik sötétségben járnak, miközben önmaguk próbálnak a sötétségből a világosságra jönni. Miért van az, hogy amikor a sötétségbe kerülünk, akkor mindig nagy kísértésünk van arra, hogy a kimenekedő utat saját magunk találjuk meg abból, ahelyett, hogy Isten segítségét kérnénk. Ahelyett, hogy az Ő segítségében bíznánk, inkább bízunk saját magunkban. Okoskodunk, tanácsokat keresünk arra méltó emberektől, küzdünk, fáradunk, csak azt az utat nem fogadjuk el amit Isten kínál fel nekünk. Mindezek olyanok, mint valami tüzes nyilak a kezünkben. Tüzet gerjesztünk, vagyis fényt, megoldást amelyre támaszkodunk. Isten ezt látva engedi, hogy az ember menjen előre ezekben bízva, de tudja, hogy a vége sajnos rossz kimenetelű lesz.
Kedveseim, ne próbáljatok a viharos, sötét helyzetekből úgy kijönni, hogy közben nem bíztok Isten szabadításában. Higgyétek el, hogy Isten mindig időben hozza a szabadítást, de úgy ahogy Ő akarja. A jelenlegi helyzetedben is várjál rá, legyél nyugodt és fogadd el Isten időzített szabadítását.
Imádkozzunk ma a következő személyekért: Cseterki Lajos, Cseterki Enikő, Cseterki Norbert, Cseterki Noémi, Cupar Margit, Deák Ibolya, Demeter Borbála, Dobai Ibolya.
Total Page Visits: 954 - Today Page Visits: 1