FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (2Mózes 16,10b)

„…a puszta felé fordulának, és ímé az Úr dicsősége megjelenék a felhőben…” (2Mózes 16,10b)
Ha felnézel az égre és a felhőket kémleled, akkor legelőször a felhők ezüstös körvonala az ami lehet, hogy megérint, és nem féltetlenül a felhő sötét közepe. Ne is azokra a sötét helyzetekre és körülményekre szegezd a tekintetedet, amelyek csak elkeserítenek és reménységbe nyomnak. Menekülj és irtózz a kétségbeesés és reménytelenség marásától, mintha egy mérges kígyó marásától menekülnél. Keresd inkább Istent, és az ígéreteit. Akárhányszor észreveszed a szívedben az elkeseredés legkisebb jelét, öntsd ki szívedet Istennek, és kérd a felszabadító hatalmát. Fordítsd tekintetedet Jézus Krisztusra, aki a győztesek győztese, aki nemcsak meghalt érted, hanem szeret és védelmez. Ott van melletted, fogja a kezed, nem hagy magadra. Ezt soha ne felejtsd el. Egyszer egy pilótának nehézségei adódtak leszállás előtt, mert köd borította a leszálló pályát. A repülőtéren elhatározták, hogy radar segítségével juttatják a földre. Amint kezdte kapni a parancsokat a földről, hirtelen eszébe jutott, hogy egy magas oszlop van a kifutó pálya mellett, és pánikba esve hívta fel az ellenőrző tornyot. A válasz egyszerűen jött: „Engedelmeskedj az útmutatásoknak, mi törődünk az akadályokkal.” Ha Istenre nézünk és engedelmeskedünk Neki, ő meg tudja oldani a problémákat és nehézségeket.
Először is adjunk hálát a jó hírért Tábitával kapcsolatban és szintén hálaadással hozzuk őt és családját továbbra is az Úr elé.
Imádkozzunk a következő személyekért is: János Mónika, János Rebeka, János Csaba, János Vilmos, János Ildikó, János Zoltán és János Annamária.
A képen a következők lehetnek: , szöveg, amely így szól: „Csendes Percek”

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – Kedd

„Imádságom kebelemre vissza-vissza szállt” (Zsoltárok 35,13)

Céljatévesztett imádság. Talán ezt a címet is adhatnám a fent idézett igeversnek. Át éltél már olyat, hogy az étkezés előtt egy nagyobb csoportban, akit felkértek hálát adni, olyan hosszan és annyi témát érintve imádkozott, hogy már kezdték a jelenlévők megelégelni? Hallottál e szintén hasonló helyzetben valakit úgy imádkozni, szinte csak a nevüket ki nem mondta egyeseknek, hogy a hálaadó imádság jóformán egy személyes üzenetté kívánt válni a hallgatók számára. Helytelen ez a magatartás forma. Vannak olyan imádságok, amelyekben az ember megpróbálja a másik bűnét annak fejére olvasni. Ismét, egyesek amikor imádkoznak, olyan szavakat és mondatokat használnak, szinte teátrális hangsúllyal, hogy mindenki előtt nyilvánvaló, hogy azok a szavak nem szállhattak Istenhez, esetleg csak a plafonig. Sajnos, de megtörténhet az, hogy az imádságunk vissza száll a keblünkre. Mit jelent ez? Egyszerűen azt jelenti, hogy az Úr nem hallgatja meg azokat. Sokszor oda tesszük imádságaink végén azt a kis formulát, hogy „az Úr Jézus nevében kérünk”. Elfelejtjük azt, hogy mi is jelent ez. Nem feltétlenül azt, hogy egy formulát használunk az imádságainkban, hanem azt, hogy olyat kérünk, amit Jézus Krisztus is kérne. Ha pedig olyan kérünk amit Krisztus is kérne az Atyától, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az imádságaink nem szállnak vissza hozzánk, hanem egyenest a királyi trón elé szállnak. Tanítson meg minket Isten Szentlelke imádkozni!