FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Máté 26, 30)

„És dícséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére” (Máté 26, 30)
Az utolsó vacsora közben Jézus Krisztus kijelentése hirtelen szomorúvá és feszélyezetté tette az amúgy sem gondoktól mentes légkört. Valaki megtagadja őt közülük. Ki lehet az? A tanítványok egymásra nézve, magukban tekintve, majd pedig Mesterükre tekintve kérdezgették, „vajon, én vagyok az?”. Jézus Krisztus nagyon jól tudta, hogy kire utalt. Ennek ellenére azonban csodálatra méltó a Megváltó higgadtsága, türelme és szeretete. Tudta, hogy ki árulja el, tudta, hogy mi vár rá, mégis a tanítványaival a Gecsemáné kertjébe úgy ment ki, hogy közben az Atyát dicsérte a kis sereggel együtt. Lehetnek rossz akaróid, árulóid, olyanok, akik hátad mögött kibeszélnek. Lehet a körülményed olyan, ami elkeseredésre adna okot. Vegyél példát drága megváltódtól, aki képes volt szeretni azt is aki elárulta, és aki tudta dicsérni az Atyát, akkor is ha emberileg erre nem volt ok. Kövesd Őt ebben ma!
Imádkozzunk a következő személyekért: Püsök Csaba, Püsök Erika, Püsök Ingrid, Püsök Kevin, Kiss Irénke, Süveg Melinda Mónika.
A képen a következők lehetnek: , szöveg, amely így szól: „Napi Áhítat”