Soha nem értjük meg a kereszt üzenetét, vagy soha nem lehet a miénk a kereszt üzenetének megváltása, ameddig, nem borulunk le a kereszt alatt elfogadva Jézus Krisztust személyes megváltónknak és Urunknak. Olvastam egy idős prédikátorról, aki Olaszországban kirándult egyszer. Egy barátja rákötötte, hogy menjen el egy adott községbe, ahol feltétlenül nézze meg az a festményt amely Krisztus keresztre feszítéséről szólt. „Milyen az a festmény”, érdeklődött barátjától a prédikátor. „Ne törődj azzal, hogy milyen az a festmény, csak szeretném, ha megnéznéd”, mondta a barátja. Elment az idős prédikátor a jelzett községbe, ott megkereste a kápolnát, ahol a festmény el volt helyezve. A kápolna gondnoka kérdezte a prédikátor: „Azért jöttél, hogy megnézd a festmény…igaz?”. Igen, válaszolt a prédikátor. A prédikátor követte a gondnokot, de nem volt felkészülve arra amit meglátott. Nem egy művészi festményt látott, hanem alig kivehető vonalakat, alakokat. „Nem értem, ezt a festményt”, mondta a prédikátor a gondnoknak. „Jöjjön közelebb, térdeljen le, és nézzen fel a festményre úgy”. A prédikátor engedelmeskedett. Közel ment a festményhez, letérdelt úgymond a kereszt lábánál, és úgy tekintett fel a festményre. Abból a szögből csodálkozására, teljesen kivehető volt a keresztre-feszítés teljes képe. A festőnek ez egy remekműve volt. Csak akkor látjuk a kereszt értékét, ha letudunk előtte, vagyis Krisztus előtt borulni!