„Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk” (1Thes 4m16-17)
Kora reggel volt, még jóformán sötét, amikor Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Nem a nap, hanem esetleg egy hajnali csillag ragyogott rá a nyitott sírra. Jeruzsálem lakói aludtak, hiszen sötétét volt még. Mit sem tudtak a sötétségben történt feltámadás csodájáról. A sötétségben, ismét fény ragyogott fel az ember számára az élet ragyogása. Két bátorító gondolat fogalmazódik meg bennem. Akár mekkora sötétség is legyen a világban, a feltámadott Jézus Krisztus ténye áttöri a sötétség komor felhőjét. Ahogyan az asszonyok, korán reggel ébren voltak, miközben még sokan aludta, rámutat arra, ahogy az Úr népének élnie kell ebben a sötét világban. Miközben a világ alszik az Úr gyülekezetének élnie kell. Fel kell kelnie az álomból, hiszen az Úr Jézus Krisztus visszajövetele közel van!
Imádkozzunk a következő személyekért: Vincze István, Vincze Melinda, Vincze Henrietta Eszter, Vincze Balázs, Vincze Emma, Virágh Rozália.
