A korona vírus jelenléte sok olyan egymásba fonódó következményt vont maga után, amely hatással van az emberiség nagy részére. A különböző állami törvények a vírus terjedésének meggátolására, olyan tilalmakat vezettek be, amelynek megtartása bizonyos szempontból racionális és egyszerű. Más szempontból kérdéseket vet fel, hogy mennyire hasznos, mennyire van értelme, mennyire megoldás ez valójában? Talán ebből eredően vannak, akik nem törődnek semmiféle határozattal, vagy legalábbis könnyedén veszik és élik az életüket, úgy mintha mi sem történt volna. Igen, ez a nagyvilágban eléggé tényszerű. Ezen történések közben folyamatosan ott van bennem a kérdés: milyen kell legyen egy hívő ember állása ehhez a helyzethez vagy a felsőbb hatalmak által meghozott határozatokhoz?

Eszembe jut Pál apostol levele, és abból is a 13,1. verse: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett”. A 1989. évben újból kiadott magyar nyelvű Baptista hitvallásban a keresztyén és államhatalom kapcsolatáról ezt olvassuk:

„Hisszük, hogy az államhatalom Isten rendelése a jórend fenntartása és megőrzése érdekében. Feladata a jót cselekvők megjutalmazása és a gonosztevők megbüntetése, a nép jólétének, szellemi fejlődésének előmozdítása, az ország biztonságának védelmezése és az egyetemes emberiség javának munkálása. Az Ige tanácsa szerint a felsőbbséget tiszteljük, törvényeit és rendeleteit hűséggel megtartjuk. Imádkozunk érette, hogy feladatát betöltve, békeségben élhessünk”.

A hívő ember a Biblia szerint alá kell vesse magát a törvényi rendeleteknek. Nyilván itt nem olyan törvényekről beszélünk, amelyek Jézus Krisztusba vetett hitünk megtagadásáról szólnának. A napjainkban meghozott szabályozó intézkedések a hívő embert éppen úgy érintik, mint mindenki mást. Talán egy kicsit bizonyos értelemben jobban, ha azt nézzük, hogy nem szabad istentiszteleteket tartani az imaházakban és ebből adódóan házaknál sem. Vannak hívő emberek, akik ezt istentelen szabályozásoknak tekintik. Mások túl szigorúnak tartják. Lehet e miatt, több keresztyén úgy gondolja, hogy saját ízlésüknek megfelelően alkalmazzák a szabályozásokat. Ha a törvény nem fogalmazza meg konkrétan, hogy hazáknál ne lehessen gyűlni, akkor miért ne gyűljünk? Miért ne engedjük meg magunknak, hogy online istentiszteletek céljából többen összegyűljünk? Hiszen a jó cél érdekében tesszük, Jézus Krisztus nevében. Mondjon a törvény bármit, mi nem hiszünk a vírusban ezért, kimegyünk, kirándulunk, ide-oda utazunk. Mivel tudjuk ezeket indokolni? Leírjuk, kitöltjük a szükséges okiratot, ha kell egy kicsit ködösítünk a leírásban, hogy lehessen így is vagy úgy is érteni. Sőt, talán előfordul az, hogy egyenes hazudunk.

Ha az istentelen ember vagy világ viselkedik így, az is fájó és szomorú. Azonban sokkal súlyosabb, ha egy „hívő” ember cselekszik így ezekben vagy akár más napokban is. Azon gondolkodok, hogy miként gondoljuk egy pillanatra is azt, hogy mi képviseljük a Krisztus népét és evangéliumát, ha mi magunk is homályban vagy egyenesen sötétségbe járunk? Vágyunk és célunk az, hogy az embereket hívjuk megtérésre. Hirdetjük énekekkel, nagy szavakkal, hogy Jézus Krisztusban az élet csodálatos. Hirdetjük buzgón, és komolyan, hogy az ember élete megváltozik, ha Krisztushoz tér. DE KÉRDEZEM: hogyan higgyenek nekünk az emberek, és hogyan képviseljük Krisztus országát és jellemét, ha mi is eltérünk az életet adó igétől, az által, hogy semmibe veszük, kimagyarázzuk, átlépjük az államhatalom jelenlegi törvényeit a korona vírus visszaszorításával kapcsolatban? Nem kellene ebben is hívő emberként példát mutatni abban, hogy mire tanít Krisztus?

Lehet, hogy egyesek elítélőnek tartják e sorokat. Senkit nem kívánok elítélni. Először saját magamba fordulok, és látom bennem is az emberit és tökéletlenséget. Ugyanakkor azt is tudom, hogy Krisztus arra hívott el, hogy szerinte éljek, világosságot árasszak és az evangéliumot hirdessem. De nem csak engem, hanem minden hívő embert. Éppen ezért kell nekünk az Úr népének helyre állni. Most kaptunk egy kis időt, hogy átgondoljuk a dolgainkat, életünket, jövőnket. Jöjjünk Krisztushoz és kérjünk bocsánatot azon dolgainkért, amelyekkel megbántottuk Urunkat és kérjünk kegyelmet a helyreálláshoz! A következő imádság a mi imádságunk is lehet:

„Oh Isten, állíts helyre minket, és világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk” (Zsoltárok 80,4).