A krónikusan zúgolódó, panaszkodó emberen szinte lehetetlen segíteni. Soha senki nem tudja őket kellőképpen megérteni, és igazából nem is engedik és igénylik a segítséget. Emiatt az ilyen ember előbb utóbb azt veszi észre, hogy mindenki kerülni foglya és ő mégsem érti, hogy miért történik ez vele! Pál apostol ezt írja: „Örüljetek az Úrban mindenkor” (Fil 4:4). A zsoltáros pedig így szól: „Ez az a nap, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen” (Zsolt 118:24). Nem arról beszél az ige, hogy milyenek voltak a körülményeid tegnap. Nem is arról beszél, hogy mi lesz holnap. A lényeg azon van, hogy ez az a nap, amelyet Isten ajándékba adott neked. A választás a kezedben van. Inkább Istenre fordítod a tekinteted és örülsz annak a kegyelemnek amely a tied, vagy pedig inkább önmagad körül forgolódsz, és ezzel együtt önmagad pusztítod el. Ne engedj a zúgolódó lelkületnek, mert megöli azt az örömöt, amelyet Krisztusban nyertél. Örülj annak, hogy a neved be van írva a mennyek országába, örülj Istenednek és a kegyelemnek!

Milyen csodálatos biztatás és biztosíték! Lehet, hogy az utad eléggé tekervényes, titokzatos, összekuszált, amely tele van megpróbáltatással és könnyekkel. Isten azonban ismeri az utadat!

Az Úr gyermekeinek útján megtalálható a felhő és tűzoszlop, amely védelmet és biztonságot jelent. Igen, az élet kemencéje nagyon forró tud lenni. Azonban Istenre nézve tudhatjuk, hogy annak lángja de még a füstje sem érheti az életünket, elpusztítva azt, ha az Úr nem engedi, mert Isten előtt még a hajszálunk is nyilván van tartva.

Milyen jó érzés, amikor reggel, a sötétség után a szobádba fényt hoz a napsugarainak első ragyogása. Isten olyan mint egy nap az életünkben, akinek jelenléte beragyogtathatja a hétköznapjainkat. Igen, sokszor erősnek, fájdalmasnak tűnik az, ami minket ér. Jób helyébe gondolva magunkat, mi hogyan viselkedtünk volna? Láttuk volna azt, amit Jób látott, hogy egész mögött, Isten továbbra is Uralkodik, és hogy az Úr ismeri az ő útját? Istent meglátva mindenben, a hit legmagasztosabb következménye az ember életében. „Habár megöl engem, én mégis bízom benne” (Jób 13, 15).

Ezt a verset a következő képen is lehet fordítani: „Az Úr igazságos; mert én lázadtam az ő parancsolata ellen”. Elolvasva az egész részt Jeremiás fájdalmasan írja le népének állapotát és saját fájdalmát a kialakult helyzet miatt. Olvasva a verseket Jeruzsálem és Izrael akkori állapotáról, néha az volt az érzésem, mintha a mai állapotokról olvasnák, mármint lelki értelembe. Sok mindent és sok mindenkit lehet hibáztatni a kialakult fizikai és lelki állapotok miatt, de mégis két fontos igazságot meg kell értsünk. Először azt, hogy az Úr igaz. Ha valami rossz, hibás, elromlott, tönkre megye, azért soha nem Isten a felelős. Ő igazságos Isten, akiben ugyanakkor nincs semmi rossz szándék. Ezzel egy időben nagyobb a valószínűsége annak, hogy mi emberek okoztuk és okozzuk lelkünk nyomorúságát azzal, hogy nem engedelmeskedünk Istennek. Ennek megvannak a szomorú következményei. A jó hír az, hogy ezt beismerjük, akkor nagy lépést tettünk meg a helyre álláshoz. Bárcsak átélnénk Isten helyreállító kegyelmét!