Anna története fontos igazságra hívja fel a figyelmünket: a hitből, és szívből jövő imádságot az Úr meghallgatja. Aktuális gondolat ez minden édesanya számára, ugyanakkor minden hívő embernek is. Nézzünk meg néhány gondolatot, amelyet próbáljunk gyakorlatba ültetni a mindennapok rohanásában. Először is láthatjuk Anna keserűségét.
Anna keserűsége. A történet szerin élt egy férfi, Elkána, akinek két felesége volt. Az egyik feleség neve Anna, a másik feleségének neve Pennina volt. Penninnának voltak gyermekei, míg Annának nem. Annát nagyon bántotta az, hogy nem tudott gyermeket szülni a férjének. Az akkori korban ez nagy szégyent jelentett egy asszony életében, ha gyermektelen volt. Félt talán attól is, hogy éppen e miatt a férje, jobban szereti majd a másik feleségét Penninnát, aki viszont több gyermeket is szült. Pennina viselkedéséből kitűnik, hogy lenézte Annát, és éreztette Annával a gyermektelenségének helyzetét.

A férje, Elkána, Anna gyermektelensége ellenére is jobban szerette Annát, és ő nem törődött azzal, hogy a felesége nem szült gyermeket neki. Annát azonban egyre inkább bántotta ez a szégyen. Van-e valami, ami bánatot vagy szomorúságot hoz az életedbe ezekben a napokban? Van e valami ami életedben sötét foltot hagyott, valami, ami a boldogságodat elfojtja. Valami, amit hosszú évek óta hordozol a szívedben, és még a mai napig is letör tégedet? Lehet, hogy azért vagy szomorú, mert te is szeretnél édesanya lenni, de idáig ez nem volt lehetséges? Lehet, hogy az bánt téged, hogy a gyermekeid, akiket oly örömmel neveltél fel, nem adják meg azt a szeretetet és tiszteletet, amit elvárnál tőlük? Lehet, hogy a családodban vannak olyan dolgok, amelyek letörnek? Vagy talán az bánt téged, hogy Isten annyi jóval megajándékozott téged, és te mégsem vagy hűséges Hozzá, és nem sokat törődtél vele? Hol találsz segítséget? Erre ad felelet az, ahogyan Anna Istenhez menekült.

Anna menekülése az Úrhoz. Anna, férjével és a család többi részével felutazott az Úr templomához évente egyszer áldozatot bemutatni Istennek. Idáig minden évben sírva ment haza, szomorúan, mert szerencsétlennek, és segítség nélkülinek látta önmagát. Most lelkében elkeseredve, az Úr Istennek mondta el a problémáját. Vagy, ahogy a 15. versben olvashatjuk, kiöntötte a szívét az Úr elé. Nem tudom, hogy miként imádkozott ezelőtt? Nem tudom, hogy esetleg hányszor mondta el a gondjait az Úrnak idáig? De most, mintha valami megváltozott volna. Nem csak a szokás miatt mondott el valamit az Úrnak, hanem őszintén megnyílt Isten előtt. Nem megszokott mondatokat ismételgetett Istennek, hanem összetörtségében, az egyszerű és szomorú szavait sírással keverve emelte fel az Úr Istenhez.

 Kedves édesanya, édesapa, vagy gyermek. Kihez rohantál idáig segítségért, és irgalomért? Te próbáltad saját magad megoldani helyzetedet? Sikerült? Vannak dolgok, amiket mi emberek is meg tudunk oldani, de vannak olyan esetek, ami Isteni beavatkozást igényel. Isteni beavatkozást igényel többek között a bűneink megbocsátása, és attól való szabadításunk. Azt Isten elleni vétkünk, minden rossznak a következménye. Az Isten elleni vétkünk következménye a családok összeomlása; az, amikor gyermek tör a szülő ellen vagy fordítva. A bűn következménye az életünk üressége, békétlensége, céltalansága. Az egyedüli megoldás az, hogy ezekkel a dolgainkkal, gondjainkkal az Úrhoz jövünk. Öntsük ki a szívünket Neki. Mondjuk el a nyomorúságainkat Neki, úgy amint vannak azok bennünk. Isten nem azt nézi, hogy milyen szép és megformált szavakat használsz, hanem azt, hogy mennyire vagy őszinte Hozzá. Anna elkeseredve és sírva jött az Úrhoz. Sokak szemében a sírás a gyengeség jelen, azonban Isten előtt az összetört szív, amikor az ember büszkesége, makacssága tovafoszlik, kedves. Az ilyen embert, az Úr soha nem küldi el. Anna azonban nemcsak a szívét öntötte ki az Úr előtt, hanem egy fontos döntést is hozott.

Anna odaszánása. Annak a könyörgésében az Úrnak egy ígéretet tett. Ha megajándékozza Isten őt egy fiúgyermekkel, akkor a gyermekét Neki ajánlja fel teljesen. Nem volt ez egy könnyelmű ígéret. Annak ígérete azt jelentette ebben az esetben, hogy az Úr szolgálatába kívánta helyezni gyermekét, kezdve egészen fiatalon. Hogy tehetett ilyen fogadalmat? Mi értelme volt ennek? Mi értelme az Úrtól kérni egy gyermeket, ha azután az Úr javára lemond róla? Vajon, csak könnyelmű fogadalmat tett Istennek? Jó döntést hozott Anna? A történetből úgy látjuk igen, és ha tovább olvassuk Sámuel próféta könyvét, akkor azt láthatjuk, hogy a fiából, Sámuelből Istennek egyik legkomolyabb szolgája lett.

Kinek szentelted oda a gyermekedet? Egyáltalán gondolkodtál-e azon, hogy milyen nevelést biztosítsz a fiadnak, vagy lányodnak? Gondolom, mint szülő a legjobb nevelést próbálod megadni gyermekednek. Fáradoztál éjjel és nappal azon, hogy tiszta ruhába öltöztesd. Inkább te nem ettél, csak azért, hogy neki a legjobb falat jusson. Mindent megtettél, és megteszel annak érdekében, hogy a legjobb életkörülményt biztosítsd a gyermekeidnek. De vajon gondolsz-e a lelkének állapotára? Mit tettél és mit teszel azért, hogy megismerje Istent? Jöttél-e te is azzal a vággyal az Úr elé, mint Anna? Uram itt van a gyermekem, akit adtál, neked szeretném azt szentelni, hadd legyen ő a te gyermeked és szolgád. Ezzel nem vesztesz, hanem csak nyersz. Ha Istennek adsz oda valamit, ha Istennek szánsz oda valamit, akkor az a legjobb kezekben lesz. Az ennivaló, és ruha mellett, gondoskodj arról is, hogy Istent megismerhesse minél jobban. Mit az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall? Anna, miután kiöntötte a szívét és fogadalmat tett Istennek, egy olyan dolgot élt át, amire már rég vágyott.

Annak békessége. Anna nemcsak kiöntötte szívét az Úr előtt őszintén, nem csak az Úrnak szentelte gyermekét, hanem hittel is imádkozott. Honnan tudjuk ezt? Leginkább onnan, hogy amikor befejezte az imádságát, akkor az útján örömmel ment haza, és az arca nem volt tovább szomorú. Idáig sírva ment minden évbe haza fele, és nem evett ki tudja hány napot. De, most megváltozott valami Annak szívébe. Tudta, hogy az Úr kezébe van a további sorsa.

Nem elég csak elmondani az Úrnak a panaszainkat, nem elég csak arról beszélnünk, hogy miként szenteljük oda magunkat, vagy dolgainkat az Úrnak, hanem hinnünk kell, Abban, akihez imádkozunk teljes őszinteségben. Ha a bűneinkkel jövünk az Úrhoz, megbánva azt, hogy Nélküle éltünk hosszú éveket, akkor higgyük is el, hogy az Úr Jézus Krisztus halála elégséges arra, hogy érdemtelenségünk ellenére Isten könyörüljön rajtunk. Ha gyermekeinkért könyörgünk, akkor higgyük el, hogy az Úr nem csak lát és hall minket, hanem Akarata szerint meghallgat minket.

Egyszer valaki arról beszélt, hogy miként vette észre magáról azt, hogy mikor imádkozik hitből, és mikor nem. Amikor szomorúan, elkeseredve estem le térdeimre az Úr előtt, és kiöntöttem hittel az én szívemet az Úr előtt, azután felállva a térdeimről, egy megmagyarázhatatlan békességet éreztem át, mivel tudtam, hogy az Úr meghallgatott. Amikor azonban éppen olyan elkeseredve, és békétlenül álltam fel a térdeimről, mint ahogy az elején az Úrhoz jöttem, rájöttem, olyankor hiába mondtam el én az Úrnak dolgaimat, azok csupán hitetetlen szívből fakadtak, amelyek még a plafonig sem jutottak fel. Nem az a legnagyobb kérdés, hogy miként jössz ma Isten jelenlétébe, hanem az, hogy miként állsz fel az Úr jelenlétéből?

Az Úr megemlékezett Annáról, és fiúgyermeket adott neki. Azonban Anna is megemlékezett az Úrnak tett fogadalmáról, és amikor eljött az idő, akkor a fiát felvitte a templomba és ott is hagyta az Úrnak szentelve. Az Úr megemlékezett az emberről, amikor az Ő Fiát leküldte a földre. Neki nem lett volna kötelessége áldozatot hoznia értünk, de mégis a legdrágábbját adta értünk, azért hogy ne keljen bűnnel a szívünkben éljünk, és a pokolba kerüljünk. Emlékezz erre a szeretetre! Gyere most Hozzá bűneiddel, nyomorúságaiddal, fájdalmaiddal. Tárd ki őszintén a szívedet az Úrnak, és az Úr meghallgat téged is. Az Úr képes a gyászodat örömre fordítani. Az Úr képes könnyeidet felszárítani. Az Úr képes szomorú ábrázatodra, ragyogó arccá változtatni. Kívánom hogy tapasztald meg ezt a mai napon is!