„Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr” (Ezékiel 7, 27).

Ezékiel próféciájában Isten nagyon komolyan szólítja meg a népét. Ebben a megszólításban irgalmatlan ítélet található. Azt adja az Úr a népnek, amit a nép megérdemel. Több közmondás is eszembe jut ezzel a gondolattal kapcsolatban. „Ki mint vet úgy arat” vagy „amit vetett az ember az aratándja is le”. Az ószövetségi idő és törvény sokszor „halálosan” egyszerű volt. Ahogyan viselkedett az ember a törvénnyel szemben, aszerint kapott áldást vagy átkot. Az újszövetségi evangélium azonban az Isteni kegyelemről szól, valamint arról, hogy Isten nem azt adja amit megérdemlünk. Belegondoltál már abba, hogy mi lenne veled, ha Isten aszerint viselkedne veled, ahogy azt megérdemelnéd? Jézus Krisztusban a mennyei Atyánk bocsánatot, szabadságot, új életet, reménységet és örök életet adott. Sőt! Minden nap az Ő kegyelmével ajándékoz meg, hiszen neked adatott az a kiváltság, hogy jöhess jelenlétébe.
Igen, előfordul az, hogy az Úr népe eltávolodik Istenétől. Sajnos, napjainkban is látunk ilyet. Isten megpróbálja a népét önmagához visszatéríteni. Figyelmezteti, hívogatja, helyre igazítja. Mi történik akkor, ha az ember makacs és arrogáns marad Isten intő szavával szembe? Olyankor, Isten megengedi, hogy az ember learassa azt, amit oly buzgón aratott. Istennek ez a megengedése szolgáltatja a fenyítést, amelyet éppenséggel azért tesz, mert az által kívánja a népét helyre állítani. Olvasva Isten igéjét vigyázzunk, hogy bármelyikünknek ne legyen gonosz és hitetlen szíve, hogy ne kelljen Istennek minket megleckéztetni!