„Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura” (Zakariás 4,6).

Láttatok már valakit széllel szemben hajtani egy biciklit? Képzeld el magad, ahogy egy nagy dombon felfelé pedálozol ellenszélben. Mekkora erőfeszítésbe kerül minden egye méter megtétele, és lehet, hogy végül nem mész tovább, mivel elfáradsz és feladod. Ugyanebben az időben, ahogy te így erőlködsz, egyszer csak el suhan melletted egy telepjáró, amely gyermeki könnyedséggel megyen felfele a domb oldalon.
Ez a példa rólunk beszél, pontosabban arról, ahogyan próbáljuk az előttünk levő kihívásokat leküzdeni. Becsületesen odatesszük magunkat, összeszedjük minden erőnket, nem kíméljük magunkat és alig haladunk előre. Igaz ez a lelki harcainkban, lelki szolgálatainkban egyaránt. Nem vesszük észre, hogy a magunk erejére, képességére támaszkodunk, és jönnek a csalódások, vereségek, belefáradások. A győzelem és haladás feltétele Isten Szent Lelkének jelenléte és ereje. Vele nincs olyan akadály és kihívás, amit ne tudnánk teljesíteni. Nincs olyan szolgálat amelyet nem tudnánk elvégezni. Tanuljunk meg Isten Lelkének erejére támaszkodni!