„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1János 2,1)

Krisztusban rejlő hívő életem során több alkalommal elolvastam már ezt a verset. Mindig bátorítóan hatott rám a benne rejlő üzenet. Most azonban még inkább megérintett az, ahogyan bemutatja Krisztust. Ő a Szószólónk az Atyánál. Mit jelent ez a kifejezés? Hivatalos megfogalmazásban a következő jelentéseiről olvashatunk: a többek nevében szóló, azok értelmét tolmácsoló, valaki mellett, annak védelmére felszólaló. Jézus Krisztus, Isten Fiaként megalázta magát, ott hagyva a mennyei dicsőséget lejött a földre. Itt, a földön, a mi bűneinkért halt meg a kereszten. Az Atya nem hagyta Fiát a halálba mert feltámasztotta és most a Fiú az Atya jobbján ül. Ezzel nem lett vége a megváltásunk munkája, hiszen azt olvassuk, hogy Krisztus minket képvisel az Atyánál. A mi érdekünkben felszólal, a mi érdekünket védi az áldozata által. Miért van erre szükség? Azért, mert bár Isten könyörült rajtunk, megbocsátotta a bűneinket és a nevünket a mennyek országába, de ameddig itt a földön vagyunk mégis újra és újra vétkezünk. Bár csak ne így lenne! Nem akarunk vétkezni, de mégis azon kapjuk magunkat, hogy újból engedtünk a kísértőnek. A Krisztus képviselő áldozata az, amely által az Atya nem elvet ilyenkor, hanem magához fogad, ha őszintén jövünk Hozzá. Micsoda kegyelem!