„És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt” (Ezékiel 36,31)

Milyen az igazi megtérés? Sokszor feltesszük ezt a kérdést. Mi ennek az oka? Talán az, hogy egyre több alkalommal tapasztalható visszaesés, eltérés vagy a hit elhagyása. Ilyenkor tesszük fel a kérdést, amely megkérdőjelezi a megtérés valódiságát. A valódi megtérés egyik utánozhatatlan és nélkülözhetetlen része az, amikor az ember megutálja azokat a bűnöket, amelyekben élt vagy él. Enélkül az ember csupán szélmalomharcot végez a saját vétkeivel szemben, amelyből az következik, hogy eltelnek évek, és ugyan abba a bűnbe esik vissza újból és újból. Ha nem utálom meg a bűneim, akkor a szívem bizonyos fokig még mindig vonzódik azokhoz. El kell szakadjon minden szál, amely akár egy kicsit is kötne engem a bűneimhez. A szakadás nem könnyű, néha fájdalmas is, de anélkül nincs teljes szabadulás. Isten, amikor helyreállítja a népét, nemcsak az öröm és a béke lesz ennek következménye, hanem az igazi szabadulás is minden féle megkötözött bűnökből és állapotból. Erre van szükségünk ezekben a napokban is, ezért imádkozzunk Isten helyreállító munkájáért életünkben és gyülekezeteinkben.