„Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek” (Kolossé 1,12)

Az egyik afrikai nyelven, a karre nyelvjárásban a hálaadás kifejezése ez: “Leülni valaki előtt a földre.” A hálás karre elmegy jótevőjének a házához, leül a kunyhó előtti talajon, miközben egy szót sem szól. Csöndje jelzi hálaadását. Aki hálás Istennek, leül Isten előtt és élvezi jelenlétét. Sohasem elégszik mag csupán azzal, hogy megbillenti a kalapját Isten előtt, amint továbbhalad. A hálaadás megköveteli, hogy keresse Isten jelenlétét és a vele való közösséget. Miért adjon az ember hálát Istennek? Azért, mert alkalmassá tett arra, hogy a szentek örökségébe részesüljön. A 13. verset olvasva kiderül, hogy miként tesz Isten alkalmassá valakit arra, hogy Isten örököse legyen. Isten az aki megszabadítja a hozzá jövőt a bűneiből, a sötétség hatalmából és át visz a világosságba, vagyis a szeretett Fia országába. Így válik valaki alkalmassá arra, hogy Isten áldásainak és örökségének birtokosa legyen. Ahogy a versekből kiderül, mindez Isten megváltó munkájának műve, amihez az ember nem adhat semmit. Mégis a legnagyobb lehetőséget és megtiszteltetést nyerheti el valaki, aki hittel jön Istenhez. Ezt látva tényleg nem tehet mást az ember, mint hálaadással jön és marad Isten jelenlétében, amit tegyünk meg ma is!