Egy nagyon érdekes eset történt az egyik menyegzőn Angliában. Egy gazdag és a társadalmi szinten is elismert fiatalember, aki tíz éves korában balesetben megvakult, aki dicsérettel fejezte be az egyetemét, egy nagyon szép leányt készült elvenni feleségül, akinek az arcát saját szemeivel soha nem látta. Nem sokkal a házasságkötése előtt, egy különleges és ritka kezelésen vett részt. Eljött a nagy nap, megérkeztek a szülők és a vendégek. Jelen voltak miniszterek, püspökök, tanult férfiak és nők. A vőlegény felöltözött a ruhájába, a szeme még mindig be volt kötve a kezelés miatt, és így mentek az édesapjával a templomba. A templom kistermében ott volt az a híres személy, aki a kezelést hajtotta végre a fiatalemberen nem sokkal azelőtt. Ott levette a kötést a fiú szeméről. Megérkezett a menyasszony is, hófehér hajú édesapjával. A mennyasszony nagyon izgatott volt, hiszen egy pár pillanat után a vőlegénye meglátja saját szemével az ő arcát, amelyet idáig csak az újaival érzékelt. Ahogyan bevonult az orgona hangjára a menyasszony szeme rászegeződött az előtte levő kis csoporton. Ott állta a vőlegénye, az édesapja és a híres szemorvos. Ahogy közeledett a vőlegénye felé egyre másra csak az a gondolat járt a fejében, hogy „vajon tényleg meglátja e őt a vőlegénye”? Ahogyan oda ért az oltár elé mind a ketten egymás szemeibe néztek a vőlegény szavai csendben visszhangzottak a teremben: „Végre! Végre!. Ez a mozzanat mindenkinek a szemeibe könnyet csalt. Ez a történet utal arra, hogy milyen örömben lesz részünk amikor a mennyben Krisztust végre szemtől szembe fogjuk majd látni a sok próba és nehézség után. Az az öröm minden keserűséget elfog majd velünk feledtetni! Legyen ez a drága reménység a szívünkben ma is!