„Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát” (Ezékiel 1, 28)

Ezékiel próféta könyvének első része arról a látomásról szól, amelyet a próféta látott. Különleges a látomása, különleges a szókép amelyet használ. Mennyei lények, mennyei dolgok amelyek az embert csodálatra, de ugyanakkor alázatra késztetik. Mindezek fölött a legnagyobb és legcsodálatosabb látomása az, amely Istennel volt kapcsolatos. Az Úr dicsőségének formáját lát Ezékiel, az arcára esett. Ez magába foglalja az Istennel szembeni tiszteletet, alázatot, szeretetet és alázatot. Amikor Isten jelenlétében a Szentlélek által tudatába kerülsz annak, hogy az Úr van jelen, és betölti a helyet és a szíved a jelenlétével alázd meg magad, ha kell borulj arcodra előtte. A 21. századi gondolkodás mód által sok minden belekerült az Istentisztelet megfogalmazásba: hátra esés, ugrálás, érzelmek felkorbácsolása, és megannyi egyéb dolog. Bárcsak lenne valódi megtapasztalásunk Istennel. Bárcsak látnánk Őt, hogy ez által jobban megismerjük. A helyes Isten ismeret vezet a helyes Istentisztelethez! Jellemezze ez az életünket!