„És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala” (1Sámuel 1,10)

Igeszakaszunkban egy olyan asszonyról olvashatunk, aki a nehézség ellenére Istent kereste imádságban. Anna, egy imádkozó asszony volt. Az imájából kitűnik, hogy hatalmasnak látta azt az Istent, akit megszólított. Seregek Urának nevezte Istent. Tisztelettel jött elé. Miközben nagynak tekintette a Teremtőt, magát nagyon kicsinek látta. Erre enged következtetni az a kifejezése Annának, hogy “szolgálóleányod”. Úgy látta magát Istenhez képest, mint aki nem méltó semmi jóra. Továbbá az is észrevehető az imádságában, hogy bizalma volt Istenben. Ha nem bízott volna az Urban, nem mondott volna semmit el neki. Ő azonban aprólékosan kiöntötte a szívét és elmondta a kérését. Végezetül az is világosan látható, hogy Anna imádsága nem volt önző, hiszen amit kért azt felajánlotta Istennek.
Követve Anna példáját váljunk mi is olyan imádkozókká, akiket Isten meghallgathat, és akik minden időben Istent keresik imádságban.