„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1János 3,18)

János apostol a szeretet tanítvány éppen arról beszél, hogy a Jézus Krisztusban való hitünk a gyakorlatban is meg kell mutatkozzon. Többek között a szeretet gyakorlására hívja fel a figyelmünket. Isten szeretete nem maradt meg szavakban. Értünk való szeretetében kész volt a Fiát, Jézus Krisztust is halálba adni, azért, hogy megmentse az életünket. Nem maradt meg az ígéreteknél, hanem azokat beteljesítette. Erre hív minket is most Isten igéje. Könnyen lehet a szeretetről ódákat zengedezni. Lehet róla prédikálni, tanítani, bizonyságot tenni, énekelni és ékesen szólni. Ha azonban csak a beszédben van meg a szeretet mibennünk Isten és az emberek iránt, akkor az a beszéd, amely a szeretetről származik tőlünk nem lesz más, mint üres üzenet. Arra hív Isten, hogy gyakorlatilag mutatkozzon meg a hitünk, és hogy a gyakorlatban is megmutassuk azt, hogy miként kell szeretni egymást. Adjon az Úr kegyelmet nekünk arra, hogy ne maradjunk meg a beszédnél, hanem a szeretetet élően gyakoroljuk Isten felé, a testvéreink felé és a még nem hívők felé egyaránt!

„Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ!” (1János 3,13)

Sokszor ott van bennem az a gondolat, hogy ha úgy élek, amint Jézus Krisztus kívánja, akkor ebből az következik, hogy az emberek előtt kedvességet nyerek, még a világban is. Mint keresztyének, vagy mint Krisztus gyülekezete általában, arra igyekszünk, hogy a viselkedésünkkel, beszédünkkel megnyerjük a világot. Sajnos, sok helyen még az istentiszteleteket is azért keverik össze olyan dolgokkal, amelyeknek nincs semmi közünk Istenhez, csakhogy az embereket bevonzzák az épületbe. Ha Isten igéjét olvasom, akkor viszont azt látom, hogy sokkal természetesebb az, hogy a világ gyűlöl minket azért, mert Krisztus gyermekei vagyunk, mintsem két karral átöleljen. Persze, vannak, akik megpróbálnak lavírozni a hétköznapokban egy kicsit hívőnek lenni és egy kicsit világinak. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Jézus Krisztus azonban világossá tette azt, hogy két Úrnak egyszerre nem lehet szolgálni. Két úton sem lehet járni. Ha Krisztus gyermeke vagy neked az Ő útján kell járnod. Ha így teszel ne rémülj meg attól, ha lesznek olyanok, akik emiatt csúfolnak vagy kinéznek. Krisztussal is ezt tették!

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. És akiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, amiképpen Ő is tiszta” (1János 3,2-3)

Isten drága kegyelme által reménységünk lehet Istenben ebben a reménytelen világban. Nagyon fontos, hogy az ember ne csak a jövőre tekintsen, hanem mind arra, amit Isten elkészített az ember számára. Egy nap meglátjuk az Urat szemtől szembe, és olyanná válunk, mint Ő. Ó de csodálatos nap lesz az! Itt a földön sokszor elkeseredhet az ember. A körülmények, betegségek megléte vagy azon emberektől jövő bántás, akiket barátaidnak tartottál. Mindezek leránthatnak és ott tarthatnak a sötétségben. Ezek fölé kell emelkedjünk, hiszen nem számít, hogy ki mit csinál és mond, a lényeg, hogy az Úr szeret téged. Ez a reménység azonban nemcsak célt erőt az ember életében a tovább haladásra, hanem célt is. A cél az, hogy megtisztítsuk magunkat minden tisztátalanságtól. Ez egy folyamatos feladat és cselekmény. Mivel a mennybe igyekszünk Istennel találkozni, ezért tudjuk, hogy nem állhatunk meg előtte mocskosan. Ebből a célból igyekszünk arra, hogy életünk és jellemünk egyre inkább hasonlítson Jézus Krisztus jellemére és életére. Legyen ez a cél és az Istenbe vetett reménység ma is az, ami boldogsággal és élettel tölt be téged!