„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1János 1,9)

Az Isten szerinti élethez tartozik a tiszta és szent élet. A hívő ember célja az újjászületett természetéből adódóan az kell legyen, hogy ne éljen a bűnben. Ahogy említettem ez a hívő élet természetes vele járója. Sajnos távolról sem olyan könnyű, mint ahogy hangzik, mivel a világ, amelyben élünk telve van olyan lehetőségekkel és kívánságokkal, amelyen keresztül a lelkünk ellensége állandóan bűnre csábít. Egész addig, amíg ezen a földön élünk ezen mindannyian keresztül megyünk nem egyszer, nem kétszer, hanem állandóan. Ezért a hívő élet ezen a földön egyrészt állandó harcot is jelent a testünk és a bűnre csábító kívánságokkal szemben. Ebben a harcban előfordul az, hogy a hívő ember elesik, vagyis bűnbeesik. A legkülönb hívő ember is. Mi a teendő? A jó hír Isten igéjében az, hogy Jézus Krisztus által meg lehet tisztulni, bocsánatot lehet nyerni. Isten részéről az Ő ígérete garancia erre. Mi az én részemben ebben? Az, hogy valljam meg a bűnömet. Természetesen itt nem csak arról van szó, hogy elmondom Istennek, hanem megbánom, bűnnek látom és megtérek belőle az Úr segítsége által. Krisztus által kész a lehetőség a megtisztulásra ma is!

„Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség” (1János 1,5)

Az életet adó evangélium nemcsak az Isten kegyelméről, megbocsátásáról, életről szól, hanem magáról Istenről is. Isten világosság és nincs benne semmi sötétség, mondja János apostol. Ez a kijelentés egyszerre tiszteletet, imádatot, szent félelmet idéz elő bennünk, de kihívást és felelősséget is. Isten az, akiből árad a világosság. Ő az, akiből árad az élet. Ez az az igazság arra is rámutat, hogy Isten szent, tökéletes, és nincs benne semmi bűn. Istennek eme tulajdonsága mély imádatot és tisztelet kellene mindenkiben ébresszen iránta. Ezzel egyidőben azonban az emberben felelősséget is kell ébresszen. Nem lehet Isten elé jönni, és Őt imádni bármilyen szívvel vagy élettel. Ha Isten világosság, akkor azt jelenti, hogy az Őt imádók is világosságban kell éljenek. Erre hív minket ez az üzenet. Igyekezzünk olyan imádói lenni Istennek, akik az Ő Istenükhöz hasonlítanak.

„És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen” (1János 1,4)

János apostol a teljes örömről beszél ebben a versben. A Krisztusról szóló jó hír teljes örömöt adhat az ember számára. A teljes öröm ellentéte a hiányos öröm. Lehet te is átéltél olyan esetet, amikor jött a születésnapod, és egy kicsit a szívedben már türelmetlenül vártad azt, hogy mivel lepnek meg a szeretteid. Eljött a várva várt nap és megérkezett az ajándék, amelyet feleséged, férjed, gyermeked, vagy szüleid vásároltak. Izgatottan bontottad ki, de amikor megláttad, hogy mit rejt a csomagolás mögötti pappír, egy kicsit csalódottnak érezted magad. Lehet más ajándékra vártál, szebbre, jobbra, netalán drágábbra. Örültél annak is, hiszen ajándékról volt szó, de az örömöd nem volt teljes, mivel hiányérzeted maradt. Így van az ember lelke is. A világ megannyi ajándékot akar neked adni, és elhitetni azt, hogy ha azt megkapod, megengeded magadnak teljes életed lesz. Belemegy az ember a játékba, de legnagyobb szomorúságára csak hiányérzettel marad. Miért? Azért, mert az ember életébe igazi és teljes örömöt, csak Isten jelenléte képes adni Jézus Krisztus által. Ezt soha nem feledd el.