„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1János 1,3)

Kegyelmi időt élünk ezekben a napokban, még a korona vírus járvány okozta felfordulás ellenére is. Miért? Azért, mert az evangéliumi üzenet még most is hirdetve van. Mi az evangélium hirdetésének célja? Erre a kérdésre egyszerre lehetnek nagyon egyszerűen beszélni, de ugyanakkor nagyon hosszan is. János apostol azzal indokolta a Krisztusról szóló bizonyságtevésüket, hogy ez által közösségben lehessenek az Atyával és egymással. Igen, valójában ezért jött el Krisztus a földre, hogy az ember és Isten, valamint az ember és ember közti kapcsolat helyre álljon. Nem arra lettünk teremtve, hogy elszigetelődve, éljük magunk kis életét. Isten célja az életeddel az, hogy közösségben legyél vele a Teremtőddel. A bűn bejövetele a világba ezt a kapcsolatot tönkre tette. Krisztus áldozata azonban lehetőséget adott arra, hogy ez az elromlott kapcsolat helyre álljon. A hír azonban az is, hogy nemcsak Isten és ember között állhat helyre a közösség, hanem ember és ember között. Annyi szakadás, harag, sértődés, széthúzás, háború, gyűlölködés, irigység van a világban, hogy sokszor azon csodálkozok, hogy Isten ezt miért tűri. Jézus Krisztus által az egymás közti elromlott kapcsolatok is helyreállhatnak. Engedd Krisztus evangéliumát győzedelmeskedni az életedbe!

„Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről” (1János 1,1)

Kik az igazi bizonyságtevői Krisztusnak? János apostol olyan igazságokról készül írni, amely mögött fedezett van. Arról ír, amit láttak, amiről hallottak, amelyet vizsgáltak, amelyet illettek. Összefoglalva talán úgy fejezhetnénk ki, hogy a Krisztusról való bizonyságtevésének alapja a személyes találkozás és ismeret. Ezeket látva feltevődik a kérdés bennem is: Milyen bizonyságtevői vagyunk mi ezekben a napokban Krisztusnak? Milyen a mi bizonyságtevésünk? Elfogadható, lehet rá építeni, megbízható, szavahihető? Sokan képesek Jézusról beszélni, Róla nagy dolgokat mondani. Sokan képesek Istenről énekelni, és dicsekedni abban, hogy ők ragaszkodnak a keresztyénséghez minden körülmény között. A Krisztusról szóló bizonyságtevésünk a valódi alapja azonban a vele való személyes kapcsolatunk. Ha vele élem a mindennapjaimat, akkor egyre inkább megismerem Őt. Minél jobban megismerem Őt, annál inkább megnyílik a szívem és a szám arra, hogy róla szóljak és neki éljek. A róla szóló bizonyságtevésem pedig nem üres szavak lesznek, hanem olyan üzenet, amely által az emberek találkozhatnak az élő Igével, vagyis Krisztussal. Adjon az Úr kegyelmet élő hitű bizonyságtevőinek lenni ma is!

„Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, ugyanígy fog visszajönni, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe” (Ap.Csel 1,11)

Jézus Krisztus mennybemenetele nem arról szólt, hogy itt hagyta volna az embert a nyomorúságában. Nem! Jézus Krisztus egy időre tért vissza az eredeti lakhelyére azért, hogy majd visszajöjjön mindazokért, akik hittel várják Őt. A tanítványok az égre meresztették tekintetüket. Talán túlságosan is?! Azonban mindenféle képen sokat mondó az, ahogyan az Úr gyermeke várja Őt. Miközben tesszük a mindennapi, rutinná vált feladatainkat soha nem szabad egy pillanatra se elfelejtsük azt, hogy Krisztus bármelyik pillanatban visszajöhet. Szemeinket az égre emelve várjuk Őt. Nagyon könnyen földre szegezheti a tekintetünket mindaz a testi és önös érdek amit a világ diktál. Azonban az Úr gyermekeként soha ne felejtsd el azt, hogy a te igazi hazád a mennyben van ahonnan várod vissza az Uradat. Egy történetet olvastam arról, hogy egy misszionárius Jézus Krisztus visszajöveteléről beszélt egy indiai leánynak. A leány ijedten kiáltott fel: „Jaj, még ne jöjjön Jézus!” A misszionárius meglepetten, kérdőn nézett rá. Ekkor karjaira mutatva így folytatta: „Az én bőröm nem elég fejér, és félek, hogy így nem fogad be a dicsőségébe. Előbb szeretnék fehér lenni”. Amikor azonban megértette, hogy Jézus nem a bőrünk színét, hanem a szívünk tisztaságát nézi, s hogy az ő vére megtisztít minket minden szennytől, boldog örömmel fogadta a jó hírt. Örömmel várjad vissza Megváltód a mai napon is!

„Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül” (Zsidók 4, 16)

Bármilyen szükségben is legyél, gondolok fizikai, szellemi, gazdasági szükségletekre Isten segítségére biztosan számít a gyermeke. Ezt azonban sokaknak nehezükre esik elhinni. A segítség Isten részéről garantált azok számára, akik hittel keresik Őt és bíznak benne. A sokféle emberi szükség között a legnagyobb az ember lelki hiánya. Ha valakinek a lelke szabad és meggyógyult, akkor éppen olyan hálaadással tekint arra a szerény körülményre amelyben esetleg lakik, mint az, akinek palotája van. Ha azonban az ember lelke bűnnel terhelt, lehet mindene ezen a világon mégsem tud örülni, hálát adni azoknak és nincs nyugta. A jó hír az, hogy Jézus Krisztus által jöhetünk gondjainkkal, bajainkkal, bűneinkkel a kegyelem királyi trónjához. Ott kiönthetjük a szívünket annak, aki nemcsak meghallja a nyomorúságainkat, hanem képes azon segíteni. Élj ezzel a kivételes lehetőséggel a mai napon is. Ne félj attól ami nincs, hanem higgy abban, aki tudja pótolni azt, ami lesz az ő kegyelméből!