„Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek” (2Kor 9,8)

Isten a végtelen szeretetet folytán gondoskodik a gyermekeiről. A legnagyobb gondoskodása az, amikor Jézus Krisztus által kegyelmet gyakorolt az életed felett. Isten jósága azonban nemcsak abban mutatkozik meg, hogy kegyelmet nyertél az örök életre, hanem abban is, hogy kegyelmet nyertél kegyelemre. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten mind a lelki és fizikai szükségeidről képes és akar gondoskodni. Ez a gondoskodás a szükséget tölti be és nem a pénztárcád. Ezt a kettőt nem szabad összekeverni. A teremtő Istened tudja nagyon jól, hogy mire van szükséged a mindennapokban, és ő ad erőt a munkához, esőt a terméshez, előrehaladást a feladataidban, kenyeret az asztalra. Lehet, hogy ezt természetesnek tekinted, de ez nem más mint Isten jósága feléd. E természetes gondoskodás mellett tapasztalhatod meg azt a különleges gondviselést, amely egyet jelent a csodával. Biztosan átéltél már ilyet! Miért ad kegyelemet kegyelemre az életedben? Azért, hogy te is olyan kegyelmes és irgalmas legyél embertársaid irányába mint ahogy Isten feléd. Amilyen bőséges Isten szeretete feléd, legyen olyan bőséges a jótéteményed mások felé. Erre buzdít Isten igéje, ez a te hívatásod, így mutathatod be igazán Isten szeretetét másoknak. Gyakorold magad ma is ebben!

„Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja” (Ézsaiás 40,29)

Ha vége nélküli harcban van az ember, akkor előbb utóbb elfogy az ereje. Lehet, hogy te is ebben a helyzetben vagy jelenleg? Mindent megtettél, de nem segített nem vitt előrébb. Mit kell ezek után tenned? Tölts több időt Istennel és figyelj arra, amit mondani akar neked. Mindaddig amíg nem adod fel a saját magad próbálkozásait, terveit, akaratod, addig semmi esélyed a győzelemre. Új erő van szükséged, amelyet csak akkor élsz át az életedben, ha kész vagy teljesen Istenre bízni magad. Ha úgy érzed magad, hogy a házasságodban, munkádban, egészségedben, anyagi helyzetedben és feladataidban vannak dolgok, amelyek meghaladják képességedet, bölcsességedet és erődet hagyatkozz arra a drága ígéretre amely arra buzdít, hogy Isten erőt ad a megfáradt vándornak és az erőtlen erejét megsokasítja. Engedd, hogy Isten átvegye terheidet, átvegyen téged. Pihenj meg védő karján a jelenlétébe és engedd át, hogy Ő intézze dolgaidat. Hagyatkozz rá teljesen ma is!

„Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez” (2Korinthus 7,10)

Különbség van a bűn megvallása és a bűnből való megtérés között. A Bibliában a „megtérés” kifejezésének jelentése: elfordulni a bűntől. A bűn megvallása által az ember elismeri, hogy amit tett az nem jó; a megtérés által viszont az ember elfordul attól a bűntől. A jó hír az, hogy Isten kész mindent megbocsátani. Ugyanakkor Istennek célja az, hogy az ember ne csak bocsánatot kérjen újból és újból bizonyos bűnök miatt, hanem hogy térjen meg abból. Itt jön elő a „megszomorodás” igazsága. Ha átadta a szívedet az Úr Jézus Krisztusnak, akkor Isten Szentlelke lakozást vett benned. Amikor azonban bűnt engedsz az életedbe Isten Szentlelke megszomorodik benned amelyet természetesen saját bőrödön te is megtapasztalsz. Oda lesz az öröm, békesség, szabadság, tűz…stb. Ennek a megszomorodásnak a célja az, hogy az egyén felébredjen arra, hogy mit tett és mit veszített el. Ennek a megszomorodásnak a célja, a bűnbánat, bűnvallás és természetesen a megtérés. Az Isten szerinti megszomorodásban mindig van lehetőség az újrakezdésre, míg a világ szerinti szomorúság csak kilátástalanságba torkol. Adjon Isten kegyelmet a megtérésre megszomorodni!

„De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás 40,31)

Amikor fizikailag, érzelmileg és érzelmileg az ember kiszáradt, összezavart, akkor a legsebezhetőbb. Amikor Sámson elfáradt, akkor hajtotta le a fejét Delila ölébe. Jézus Krisztus amikor elhívta a tanítványait, akkor százszázalékos odaszánást várt tőlük. Később mégis ezt tanácsolta nekik:Ő pedig monda nékik: „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök. És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok” (Márk 6,31-32). Egy jó hadvezér sem küldi ki egyszerre az összes katonáját a harcmezőre, mert tudja, hogy mindig kell legyen olyan katona, amely feltudja majd váltani az elfáradtakat. Egy olyan világban élünk, amelyben az állandó rohanás természetes. Szinte az ember kényelmetlenül érzi magát akkor, ha van egy szabad félórája, amikor le tudna ülni és elcsendesedni. Az igazság azonban az, hogy mi emberek nem rendelkezünk végtelen erővel, ezért szükségünk van megpihenni lelkileg és fizikailag egyaránt. Talán e mostani helyzet a korona vírussal kapcsolatban éppen azt a célt szolgálta volna Isten részéről, hogy a világ lelassítson és legyen ideje lelkére, önmagára, jobban mondva Istenre. Vajon ez megtörtént? Igyekezz ma arra, hogy Isten jelenlétében felfrissülj egész lényeddel és családoddal együtt!