FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN -(Ezékiel 7, 27).

„Útjok szerint cselekszem velök, ítéletök szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr” (Ezékiel 7, 27).

Ezékiel próféciájában Isten nagyon komolyan szólítja meg a népét. Ebben a megszólításban irgalmatlan ítélet található. Azt adja az Úr a népnek, amit a nép megérdemel. Több közmondás is eszembe jut ezzel a gondolattal kapcsolatban. „Ki mint vet úgy arat” vagy „amit vetett az ember az aratándja is le”. Az ószövetségi idő és törvény sokszor „halálosan” egyszerű volt. Ahogyan viselkedett az ember a törvénnyel szemben, aszerint kapott áldást vagy átkot. Az újszövetségi evangélium azonban az Isteni kegyelemről szól, valamint arról, hogy Isten nem azt adja amit megérdemlünk. Belegondoltál már abba, hogy mi lenne veled, ha Isten aszerint viselkedne veled, ahogy azt megérdemelnéd? Jézus Krisztusban a mennyei Atyánk bocsánatot, szabadságot, új életet, reménységet és örök életet adott. Sőt! Minden nap az Ő kegyelmével ajándékoz meg, hiszen neked adatott az a kiváltság, hogy jöhess jelenlétébe.
Igen, előfordul az, hogy az Úr népe eltávolodik Istenétől. Sajnos, napjainkban is látunk ilyet. Isten megpróbálja a népét önmagához visszatéríteni. Figyelmezteti, hívogatja, helyre igazítja. Mi történik akkor, ha az ember makacs és arrogáns marad Isten intő szavával szembe? Olyankor, Isten megengedi, hogy az ember learassa azt, amit oly buzgón aratott. Istennek ez a megengedése szolgáltatja a fenyítést, amelyet éppenséggel azért tesz, mert az által kívánja a népét helyre állítani. Olvasva Isten igéjét vigyázzunk, hogy bármelyikünknek ne legyen gonosz és hitetlen szíve, hogy ne kelljen Istennek minket megleckéztetni!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Jób 2,10).

„Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?” (Jób 2,10).

Ha feltehetnél Istennek egy kérdést, amelyre azonnal választ adna, akkor milyen kérdéssel jönnél Hozzá? Amikor George Barna vélemény kutató ezt a kérdést tette fel Amerikában egy országos felmérés során a legtöbb válaszadók a következő kérdést határozták meg: miért van fájdalom és szenvedés a világban? Úgy gondolom, hogy a legtöbb embert ez a kérdés foglalkoztatja, hiszen szinte mindennapos a fájdalom és szenvedés jelenléte szűkebb vagy tágabb ismeretségi köreinkben. Jóbra gondolva mindig szégyenkezve állok meg Isten előtt, hiszen olyan hamar elkezdek zúgolódni azon nehézségek miatt, amelyek érnek. Látva viselkedését a nehézségekben két igazságra hívnám fel a figyelmet. Először is arra, hogy nem engedett az emberi tanácsok letaglózó hatásának. Elég ha csak a felesége tanácsára gondolok: „átkozd meg az Istent és halj meg”. Második követendő példa az a Jób viselkedésében, hogy nem vétkezett nyelvével. Olyan könnyen elhagyja az ajkunkat zúgolódó, reménytelen, hitetlen, másokat hibáztató beszéd ilyenkor. Ragaszkodjunk Istenhez és kérjünk kegyelmet arra, hogy mindent ami történik velünk Isten „szemüvegén” keresztül lássuk!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (János 17, 4).

„Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt” (János 17, 4).

Egy felmérés alapján azok közül, akik beállnak az Úrnak való szolgálatba, több mint a fele az első tíz évben félbe hagyja a szolgálatát a lelki szolgálatokkal járó „stressz” és „elkedvtelenedés” miatt. Igen, az Istennek való szolgálat, bármilyen szolgálatról beszélünk, nem játék. Mit tehet az ember annak érdekében, hogy ne adja fel a szolgálatát? Követnie kell Krisztus példáját! Mi volt Krisztus példája? Ő maga így fogalmazta meg: „Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi. Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, amiket ő maga cselekszik..,Én semmit sem cselekedhetem magamtól; amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét” (Jn 5,19-20, 30). Lehet, hogy olyan „jó” terveid vannak, amelyekkel úgy gondolod, hogy szolgálhatsz az Úrnak. Vigyázz! Nehogy, azok csak a saját terveid legyenek. Jézus Krisztus azt mondta, hogy Ő befejezte azt a szolgálatot, munkát, amit az Atya adott neki. Azt végezd mindig, amit az Úr feladatként ad neked! Azt eltudod végezni, be tudod fejezni. Nem a te erőddel, hanem az Úr erejével. Csak azt tedd, amit Isten kíván tőled!