„Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Íge és a Szent Lélek: és ez a három egy” (1János 5,7)

Az Isten szentháromságának említéséhez kitűnő példa áll előttünk. Igaz, hogy a Bibliában sehol sincs említve a „szentháromság” kifejezés, de ahogy ez az igevers, úgy más is egy helyen említi meg Isten hármas személyét, de ugyanakkor egységét. Az Atya, a Fiú és Szentlélek személye az, akik egy tökéletes Istenséget alkotnak. Ha a Fiúra gondolunk, érdemes megfigyelni, hogy János apostol itt Igeként említi. Azonban nem csak itt, hanem az evangéliumában is, amikor a következőképen kezdi mondanivalóját: „Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (János 1,1-3). Jézus Krisztus Isten tökéletes kinyilatkoztatása testben. Isten régen szólt a próféták által, most utolsó időben pedig az Ő Fia által, mondja a Zsidókhoz írt levél írója. Azonban az Atya és a Szentlélek személye is ugyanazzal a tekintéllyel bír. Egyik sem nagyobb vagy kisebb a másiknál. Az Istenben levő egység példa arra, hogy mi is Isten gyermekei közt hasonló egységre törekedjünk. Ezért imádkozott Krisztus az Atyához, és ezért jött el Isten Szentlelke, hogy többek között ezt is munkálja bennünk.

„Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk” (1János 5,4)

Az Úr gyermeke számos támadással néz szembe nap mint nap. A lelkünk ellensége állandóan arra törekszik, hogy Isten gyermekeit elejtse. Ennek érdekében különböző képen kísérti remélve azt, hogy célját eléri. Felhasználja az embert saját testi vágyait, vagy éppen fizikai gyengeségeit és betegségeit. Ugyanakkor a világ nyújtotta bűnös lehetőségeit úgy nyújtja a hívő ember felé, amelyben megpróbálja elhitetni, hogy ha valaki azzal él, akkor abból csak öröme lesz. Ezzel egy időben felhasználhat embereket is, akik öntudatlanul eszközei az ördög kezében. A hívő ember figyelme nem lankadhat meg egyetlen pillanatra sem, mert különben elesik. A jó hír azonban az, hogy mindaz, ami Istentől született, annak nagyobb hatalma van a világnál. Az Úr Jézus Krisztusban nyert drága hit által olyan fegyver van a kezünkben, amely győzelemre vezethet minket. Ezért bátorodjék a szívünk és ne féljünk!

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1János 5,3).

Nagyon sokszor beszélünk az Isten iránti engedelmességről, és arról, hogy hívő emberekként ez az életünk részévé kell váljon. Ezzel egyidőben viszont tapasztaljuk azt, hogy néha nem is olyan egyszerű az Úr felé való engedelmesség, hiszen megalázkodással, lemondással, valamint hittel és bizalommal jár együtt. Itt János apostol azt mondja, hogy az Úr parancsolatai nem nehezek. Eszembe jut Jézus Krisztus szava, amikor azt mondta, hogy az Ő igája könnyű. Ha Krisztus parancsolatai és igája könnyű, miért tűnik néha mégis nehezebbnek a szokásosnál? János apostol a versben Isten iránti szeretetről beszél. Azt mondja, hogy ha Istent szeretjük, akkor ennek egyik következménye, hogy megtartjuk az Ő beszédjeit, vagy engedelmeskednünk Neki. A kulcs gondolat, tehát az Isten iránti szeretet. Ha szeretem Istent, akkor nem esik nehezemre engedelmeskedni, mivel az Ő parancsolatai számomra nem valami béklyók, hanem lehetőségek arra, hogy kimutassam fel a ragaszkodásomat.

„Hogyan lehetünk biztosak benne, hogy valóban isteni módon szeretjük az ő gyermekeit? Úgy, hogy valóban szeretjük Istent, és engedelmeskedünk parancsainak!” – 1János 5,2 (EFO fordítás).

Hány féle képen szerethetjük Isten gyermekeit? Ez a kérdés merül fel bennem, miközben ez a vers áll előttem. Ha szűkre kívánjuk szabni a lehetőségeket, akkor a kérdésre a felelet nagyon egyszerű: emberi vagy Isteni módon. Ha mélyebbre ásunk a lehetőségekben, akkor feltehető az a kérdés is, hogy szerethetjük úgy testvéreinket, hogy az első látásra Isteni szeretet, de valójában mégsem az? Talán egy példa segíthet. Látom a testvéremet, hogy nem jó úton halad. Mivel nem akarom megbántani, vagy mert nem akarok konfliktusba kerülni vele, inkább nem szólok semmi neki arról, hanem szépen mosolygok a szemébe, mintha minden rendben lenne. Kívülről milyen keresztyéni magatartás, nem bántod meg a másik…ez igen. Az Isteni szeretet azonban nem engedi meg azt, hogy lásd ahogy a testvéred eltávolodik Istentől, és te nem figyelmezteted erre. Ha Istent szereted és az igéjét megtartod, akkor válik a másik iránti szereteted olyanná, ami isteni, amely helyes, amely a másik javát keresi!