János Csaba bejegyzései

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Jn 14,27)

Közzétéve Szerző:

„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn 14,27)

A „békesség” volt az a téma, amellyel fiataljaink készültek az utóbbi online ifjúsági óránkra. Szükség van e a békességre? Ez nem kérdés. Lehet, hogy ezekben az időkben, amikor egy kis vírus jelenléte felforgatta jóformán az egész világot, a te életedben is sok minden feje tetejére állott. Eltervezett programok, események, célok, most mind mintha együttesen megsemmisültek volna. Ezek békétlenséget hozhatnak a szíved mélyén. A jó hír az, hogy az Úr Jézus Krisztus ilyenkor is békességet tud adni, sőt egyenesen békességet tud parancsolni az életünkben. Ez a békesség nem az érzelmekre, körülményekre, emberekre alapozódik, hanem Istenre, aki változhatatlan, örök és biztonságot nyújt. Ezt a békességet ajánlja fel Krisztus azoknak, akik Őt elfogadják. Jézus Krisztus mondja: Békesség néktek! Ez a békesség töltse be ma is életed!

MENEDÉK A KORONAVÍRUS IDEJÉN…

Közzétéve Szerző:

Nehéz időket élünk, de mivel az Úr ilyen időkről figyelmeztet minket, a keresztyén ember nem lepődik meg a válságos időkön. Ilyen szorult helyzetben, válságos időkben minden ember valamilyen menedéket keres. A természetes, testi ember természetes, testies eszközökben keresi a menedéket. A gazdag odafut a vagyonához, a képmutató a hazugságaiban keres menedéket, az erős pedig az erejében bízik. De az Istenben hívő ember Istent választja menedékének, oltalmának. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt. 46:2) Nehéz időkben, boldog az az ember, aki Istent választja menedékül. Mint ahogy a kiscsirkék is az anyjuk, a kotló szárnyai alá menekülnek veszély idején, úgy menekül a hívő is Istenhez nehéz idők esetén.

Isten válságos, nehéz időkben is hív minket magához. Meg akar szólítani, hogy oltalmat találjunk, ahogy a következő igében is olvassuk: „menj be népem, menj be szobáidba és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag.” (Ézs. 26:20). Nagyon sokan ezt az igét most szó szerint értelmezik, hisz elzártan, karanténban vannak sokan házaikban, szobáikban. De ez az ige sokkal messzebb fut, és sokkal mélyebb jelentéssel is bír. Nézzünk meg egy pár igazságot ebből az igéből.

Kiket szólít magához Isten? Kiket hív, hogy oltalmat nyújtson nekik: „menj be népem!” Csakis és kizárólag az ő gyermekeit hívja magához. Őket hívja be egy belső szobába, hogy ott oltalmat kapjanak. Hogyan válunk Isten gyermekeivé? Csakis a Jézus Krisztusba vetett hit által, az Őhozzá való őszinte fordulásunk, megtérés által.

Hova hív minket? „Menj be szobáidba…”. Az igemagyarázók – habár vannak eltérő vélemények – mind megegyeznek abban, hogy itt nem fizikai házról, szobákról van szó, hiszen akiknek Ézsaiás ír, azoknak, akkor, nem voltak házaik, szobáik. Akiknek meg voltak, azokat ezek a házak nem tudták megmenteni az ellenség kezéből. Mit értünk tehát itt szobák alatt? A legtöbben Isten tulajdonságait, ígéreteit és népe felé való gondviselő kegyelmét értik. Ezek szobáknak vannak nevezve, mert Isten népének javára vannak előkészítve, hogy oda meneküljön veszély idején.

Szűrjünk ki egy pár lényeges igazságot ebből az igéből, ami figyelmeztetésül, de bátorításul is szolgálhat ezekben a napokban.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Fil 2, 14).

Közzétéve Szerző:
„Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek” (Fil 2, 14).
A krónikusan zúgolódó, panaszkodó emberen szinte lehetetlen segíteni. Soha senki nem tudja őket kellőképpen megérteni, és igazából nem is engedik és igénylik a segítséget. Emiatt az ilyen ember előbb utóbb azt veszi észre, hogy mindenki kerülni foglya és ő mégsem érti, hogy miért történik ez vele! Pál apostol ezt írja: „Örüljetek az Úrban mindenkor” (Fil 4:4). A zsoltáros pedig így szól: „Ez az a nap, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen” (Zsolt 118:24). Nem arról beszél az ige, hogy milyenek voltak a körülményeid tegnap. Nem is arról beszél, hogy mi lesz holnap. A lényeg azon van, hogy ez az a nap, amelyet Isten ajándékba adott neked. A választás a kezedben van. Inkább Istenre fordítod a tekinteted és örülsz annak a kegyelemnek amely a tied, vagy pedig inkább önmagad körül forgolódsz, és ezzel együtt önmagad pusztítod el. Ne engedj a zúgolódó lelkületnek, mert megöli azt az örömöt, amelyet Krisztusban nyertél. Örülj annak, hogy a neved be van írva a mennyek országába, örülj Istenednek és a kegyelemnek!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Jób 23,10)

Közzétéve Szerző:
„De ő jól tudja az én utamat” (Jób 23,10)
Milyen csodálatos biztatás és biztosíték! Lehet, hogy az utad eléggé tekervényes, titokzatos, összekuszált, amely tele van megpróbáltatással és könnyekkel. Isten azonban ismeri az utadat!
Az Úr gyermekeinek útján megtalálható a felhő és tűzoszlop, amely védelmet és biztonságot jelent. Igen, az élet kemencéje nagyon forró tud lenni. Azonban Istenre nézve tudhatjuk, hogy annak lángja de még a füstje sem érheti az életünket, elpusztítva azt, ha az Úr nem engedi, mert Isten előtt még a hajszálunk is nyilván van tartva.
Milyen jó érzés, amikor reggel, a sötétség után a szobádba fényt hoz a napsugarainak első ragyogása. Isten olyan mint egy nap az életünkben, akinek jelenléte beragyogtathatja a hétköznapjainkat. Igen, sokszor erősnek, fájdalmasnak tűnik az, ami minket ér. Jób helyébe gondolva magunkat, mi hogyan viselkedtünk volna? Láttuk volna azt, amit Jób látott, hogy egész mögött, Isten továbbra is Uralkodik, és hogy az Úr ismeri az ő útját? Istent meglátva mindenben, a hit legmagasztosabb következménye az ember életében. „Habár megöl engem, én mégis bízom benne” (Jób 13, 15).
Imádkozzunk azon ismerős vagy ismeretlen hívő emberekért az országban, vagy a nagy világban, akik elkapták a korona vírust. Imádkozzunk gyógyulásukért és hitben megmaradásukért!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Jer Sir 2,5a).

Közzétéve Szerző:
„Olyan volt az Úr, mint valami ellenség” (Jer Sir 2,5a).
Jeremiás próféta beszámolójában a kialakult helyzetnek volt egy rettenetes „FELELŐSE”. A próféta szomorú és összetört szívvel mondja el Izraelnek állapotát. Az ország, a főváros, a vallási központ, mind romokba hevert valóságosan és átvitt értelemben egyaránt. A nép ellenségei nevettek Izraelen, és a választott nemzet a gúny tárgyává lett. Az előző részben, Jeremiás elismerte, hogy a kialakult helyzet oka, a nép, saját maguk engedetlensége Isten parancsával szemben. Ebből adódóan az az Isten, aki az Ő Istenükké vált a szövetség által, most szembe fordult a népével. Ezt a próféta úgy írja le, hogy: „Az Úr olyan volt mint valami ellenség”. Beleretten az ember ezeknek a szavakban a valódi jelentőségébe. Elveszíteni Isten jóakaratát, kegyelmét és kivívni haragját, ítéletét? Kicsoda az, aki kívánná azt, hogy Isten legyen az Aki ellene menne? Isten népe mégis ezt tapasztalta meg, hiszen Ők vívták ki Isten haragját, mondja Jeremiás. Vigyázz hogyan élsz! Nehogy magadra haragítsd a Teremtő Istent, mert kicsoda menthet meg az ítélő kezéből.
A képen a következők lehetnek: , szöveg, amely így szól: „Napi Áhítat”