„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk” (1János 2,3)

Félreérthetetlen bizonyítéka van annak, aki az Úr Jézus Krisztus gyermeke. Sokszor feltették már nekem is azt a kérdést, hogy miként lehet egy emberről megállapítani azt, hogy megismerte e valójában Krisztust vagy sem? Talán ez a kérdés sokkal aktuálisak azon körökben, ahol valaki már eleve egy gyülekezetben nő fel. Megszokja a gyülekezeti életet, megtanul imádkozni, énekelni, bibliát olvasni és gyülekezetbe járni. Viszonylag egy „jó gyerek, fiatal”. Ha egy olyan ember tér meg Krisztushoz, aki azelőtt alkoholista, kábítószeres volt, nyilván meglátszik a változás az életében a megtérése után. Az ilyen emberre könnyebben kijelenthetjük, hogy valóban megismerte Krisztust. Mi van azonban azokkal, akik „jól neveltek, vallásosak”? János apostol kijelentése mindenkire érvényes. Aki megismerte Krisztust, az meg akarja tartani Krisztus parancsolatát, vagyis engedelmeskedni kíván neki. Ez életének célja és értelme. Örömmel és Krisztus iránti szeretettel vágyik erre. Meg látják-e az életedben azt, hogy megismerted Krisztust?

„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1János 2,2)

Hatalmas különbség választják el a ma élő embert az embertől. A gazdasági helyzet válaszfalat emel a gazdag és szegény közzé. Akinek sok pénze van, úgy gondolja, hogy mindent megtud az által vásárolni: ítélet, hatalmat, országot, embert, tiszteletet, orvosságot, minden féle földi kincseket. Az ilyen embereket általában a társadalom elitjeként szokás emlegetni. Mi van a nem elitekkel? Mi van azokkal, akiknek nincs bankbetétjük, gazdagságuk, befolyásuk, házaik, ismeretségük? Istent nem érdekli a pénz, a nemzetiség kérdése, az emberek kulturális háttere. Istent az ember érdekli, az ember lelke. Annyira értékes Isten előtt az ember lelke, hogy Fiát adta a bűnének büntetéséért. Itt azonban még azt is ki kell emelni, hogy Isten előtt minden ember egyforma, ezért minden embert szeret. Minden emberért, pontosabban az egész világ bűnéért halt meg Jézus Krisztus. Így mindenkinek van lehetősége kegyelmet nyernie Istentől. Ez jó hír mindenki számára! Te is jöhetsz életeddel, bűneiddel, örömeiddel, bánataiddal Istenhez, mivel értékes vagy számára. Ezt soha ne felejtsd el!

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1János 2,1)

Krisztusban rejlő hívő életem során több alkalommal elolvastam már ezt a verset. Mindig bátorítóan hatott rám a benne rejlő üzenet. Most azonban még inkább megérintett az, ahogyan bemutatja Krisztust. Ő a Szószólónk az Atyánál. Mit jelent ez a kifejezés? Hivatalos megfogalmazásban a következő jelentéseiről olvashatunk: a többek nevében szóló, azok értelmét tolmácsoló, valaki mellett, annak védelmére felszólaló. Jézus Krisztus, Isten Fiaként megalázta magát, ott hagyva a mennyei dicsőséget lejött a földre. Itt, a földön, a mi bűneinkért halt meg a kereszten. Az Atya nem hagyta Fiát a halálba mert feltámasztotta és most a Fiú az Atya jobbján ül. Ezzel nem lett vége a megváltásunk munkája, hiszen azt olvassuk, hogy Krisztus minket képvisel az Atyánál. A mi érdekünkben felszólal, a mi érdekünket védi az áldozata által. Miért van erre szükség? Azért, mert bár Isten könyörült rajtunk, megbocsátotta a bűneinket és a nevünket a mennyek országába, de ameddig itt a földön vagyunk mégis újra és újra vétkezünk. Bár csak ne így lenne! Nem akarunk vétkezni, de mégis azon kapjuk magunkat, hogy újból engedtünk a kísértőnek. A Krisztus képviselő áldozata az, amely által az Atya nem elvet ilyenkor, hanem magához fogad, ha őszintén jövünk Hozzá. Micsoda kegyelem!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1János 1,9)

Az Isten szerinti élethez tartozik a tiszta és szent élet. A hívő ember célja az újjászületett természetéből adódóan az kell legyen, hogy ne éljen a bűnben. Ahogy említettem ez a hívő élet természetes vele járója. Sajnos távolról sem olyan könnyű, mint ahogy hangzik, mivel a világ, amelyben élünk telve van olyan lehetőségekkel és kívánságokkal, amelyen keresztül a lelkünk ellensége állandóan bűnre csábít. Egész addig, amíg ezen a földön élünk ezen mindannyian keresztül megyünk nem egyszer, nem kétszer, hanem állandóan. Ezért a hívő élet ezen a földön egyrészt állandó harcot is jelent a testünk és a bűnre csábító kívánságokkal szemben. Ebben a harcban előfordul az, hogy a hívő ember elesik, vagyis bűnbeesik. A legkülönb hívő ember is. Mi a teendő? A jó hír Isten igéjében az, hogy Jézus Krisztus által meg lehet tisztulni, bocsánatot lehet nyerni. Isten részéről az Ő ígérete garancia erre. Mi az én részemben ebben? Az, hogy valljam meg a bűnömet. Természetesen itt nem csak arról van szó, hogy elmondom Istennek, hanem megbánom, bűnnek látom és megtérek belőle az Úr segítsége által. Krisztus által kész a lehetőség a megtisztulásra ma is!