„Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét” (1János 4,6)

János apostol egy nagyon fontos igazságot említ meg ebben az egy igeversben. Az egymás iránti tisztelet és engedelmesség egyik fő jellemvonása annak, aki Istentől van. Aki nincs Istentől nemcsak, hogy tévelyeg Isten nélkül, de másokat is arra csábít, és mindenkinél magasabbnak tartja magát szellemi értelemben. Az ilyen ember nem inthető, nem tanítható, nem nevelhető és nem formálható. Sokszor előfordul, hogy gyülekezetekben önjelölt missziómunkások, vezetők állnak elő azzal a vággyal, hogy majd ők mindent helyre tesznek. Ezt meg is próbálják, de nem Isten és igéje szerint, hanem saját elgondolásaik és látásuk szerint. Hamar kiderül az és nyilvánvalóvá válik, hogy az ilyen embereknek munkája mögött nincs Isteni elhívás vagy megbízatás. A legnyilvánvalóbbá pedig akkor válik, amikor nem hallgat senkire, még Istenre sem, mert úgy gondolja, hogy az ismeret és tapasztalat tökéletes birtokában van. Rendszerint innen fakadnak a szakadások. Ellenben az, aki Istentől van, aki az Úrhoz tartozik azt jellemzi az lázat, és az engedelmesség. Az Úr adjon kegyelmet ilyenekké válni!

„…mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki e világban van” (1János 4,4b)

János apostol előre tekintve nemcsak arról beszél, hogy az Antikrisztus lelke miként fog megjelenni és sokakat miként igyekszik elhitetni, hanem arról is ír, hogy az Úr gyermekei nem kell féljenek, mert az, Aki bennük van nagyobb az Antikrisztus lelkénél és annál is, ami a világban van. Néha, amikor körbe nézek és látom a világban levő gonoszságot megrémülök. Hova tud ez a világ még elfajulni? – kérdezem magamtól. Ha a keresztyénségre tekintek ezekben a napokban, elszomorodik a szívem, hiszen látom az olyan lelkületet, amely nem Isten népéhez való. Ugyanakkor jön az igei buzdítás, hogy ne rémüljünk meg, mert Isten a Szentlelke által bennünk él, velünk van. Azt mondják, hogy amikor egy híres tábornok csatára készült, észrevette, hogy remegnek a térdei. Megvetően nézett a lábaira és így szólt: “Reszkettek? Pedig, ha tudnátok, hogy hova viszlek titeket a következő fél órában, sokkal jobban reszketnétek.” Lehet, hogy a mi térdeink is reszketnek, pedig lehet, hogy még ennél nagyobb támadások is érnek majd minket. Istenben megerősödhetnek a mi remegő térdeink és imádságra kulcsolt kezeink, mert nagyobb az, aki bennünk van. Ezt ne felejtsd el soha!

„Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba” (1János 4,1)

Már az Úr Jézus Krisztus is figyelmeztette a tanítványait arra, hogy sokan jönnek majd az Ő nevében, és hamis dolgokat prófétálnak. Erre figyelmeztet János apostol is, amikor arra serkent, hogy ne higgyünk minden léleknek. Nem hitetlenkedésre buzdít az apostol, hanem arra, hogy Isten Szentlelke által legyen egy egészséges szűrőnk, amely által észrevehetjük azt, hogy ha valaki hamis dolgokkal áll elő. Napjainkban sok tanító, vallás, egyház, vagy mozgalmak alapítói állnak elő hangos kijelentéseikkel, melyben azt bizonygatják, hogy Istentől való kijelentésekkel bírnak. Ha valamikor szükségünk volt arra, hogy keressük és olvassuk Isten igéjét akkor most eljött ennek az ideje. Csak akkor ismerjük meg a hamis dolgot, ha ismerjük az igazságot. Ahhoz, hogy megvizsgálhassuk azt, hogy ki tér el az Isteni kijelentéstől, szükséges, hogy mi legyen mindenekelőtt tisztában azzal, hogy mit tanít Isten igéje Istenről és dolgairól. Adjon az Úr kegyelmet, hogy lelkileg nyitott szemmel járjunk, és hogy ragaszkodjunk a valós Isteni Szóhoz.

„Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal” (1János 3,18)

János apostol a szeretet tanítvány éppen arról beszél, hogy a Jézus Krisztusban való hitünk a gyakorlatban is meg kell mutatkozzon. Többek között a szeretet gyakorlására hívja fel a figyelmünket. Isten szeretete nem maradt meg szavakban. Értünk való szeretetében kész volt a Fiát, Jézus Krisztust is halálba adni, azért, hogy megmentse az életünket. Nem maradt meg az ígéreteknél, hanem azokat beteljesítette. Erre hív minket is most Isten igéje. Könnyen lehet a szeretetről ódákat zengedezni. Lehet róla prédikálni, tanítani, bizonyságot tenni, énekelni és ékesen szólni. Ha azonban csak a beszédben van meg a szeretet mibennünk Isten és az emberek iránt, akkor az a beszéd, amely a szeretetről származik tőlünk nem lesz más, mint üres üzenet. Arra hív Isten, hogy gyakorlatilag mutatkozzon meg a hitünk, és hogy a gyakorlatban is megmutassuk azt, hogy miként kell szeretni egymást. Adjon az Úr kegyelmet nekünk arra, hogy ne maradjunk meg a beszédnél, hanem a szeretetet élően gyakoroljuk Isten felé, a testvéreink felé és a még nem hívők felé egyaránt!

„Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ!” (1János 3,13)

Sokszor ott van bennem az a gondolat, hogy ha úgy élek, amint Jézus Krisztus kívánja, akkor ebből az következik, hogy az emberek előtt kedvességet nyerek, még a világban is. Mint keresztyének, vagy mint Krisztus gyülekezete általában, arra igyekszünk, hogy a viselkedésünkkel, beszédünkkel megnyerjük a világot. Sajnos, sok helyen még az istentiszteleteket is azért keverik össze olyan dolgokkal, amelyeknek nincs semmi közünk Istenhez, csakhogy az embereket bevonzzák az épületbe. Ha Isten igéjét olvasom, akkor viszont azt látom, hogy sokkal természetesebb az, hogy a világ gyűlöl minket azért, mert Krisztus gyermekei vagyunk, mintsem két karral átöleljen. Persze, vannak, akik megpróbálnak lavírozni a hétköznapokban egy kicsit hívőnek lenni és egy kicsit világinak. Így a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Jézus Krisztus azonban világossá tette azt, hogy két Úrnak egyszerre nem lehet szolgálni. Két úton sem lehet járni. Ha Krisztus gyermeke vagy neked az Ő útján kell járnod. Ha így teszel ne rémülj meg attól, ha lesznek olyanok, akik emiatt csúfolnak vagy kinéznek. Krisztussal is ezt tették!