„Írok néktek, gyermekek, mert a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért” (1János 2, 12)

Az evangélium egyik nagyszerű üzenete az, hogy van az ember bűneire bűnbocsánat Jézus Krisztusban. Az egyik zsoltáríró a következőt írta: „Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít…” (Zsoltárok 32, 2). A bűn magában foglalja az Isten elleni lázadás tényét és iránta való engedetlenségét. A bűn megléte egyet jelent az Istentől való elszakadásnak. A halál jelenlétének. A pusztulás látható nyomának. A bűnben élő ember állapota magával vonja örök kárhoztatását a pokolban. Azonban már itt a földön meglátszik a bűneinek hatása a saját életén. Az elromlott kapcsolataiban, gonosz és önző vágyaiban, istentelen magatartásán. Isten azonban ebből az állapotból meg akarja szabadítani a teremtményét. Ezért küldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy az Ő halál megváltást adjon bárkinek, Aki megtér és bűnbánó szívvel Krisztusra nézve bűnbocsánatért és életért kiált fel Hozzá. Ha ezt már megtetted, akkor rád is érvényes János apostol kijelentése: „a ti bűneitek megbocsáttattak az ő nevéért”. Ha azonban úgy látod, hogy nem rendeztél dolgokat Istennel, most van még rá lehetőség. Jöjj Hozzá bátran, kérj bocsánatot és engedd, hogy megbocsátson!

„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk” (1János 2,3)

Félreérthetetlen bizonyítéka van annak, aki az Úr Jézus Krisztus gyermeke. Sokszor feltették már nekem is azt a kérdést, hogy miként lehet egy emberről megállapítani azt, hogy megismerte e valójában Krisztust vagy sem? Talán ez a kérdés sokkal aktuálisak azon körökben, ahol valaki már eleve egy gyülekezetben nő fel. Megszokja a gyülekezeti életet, megtanul imádkozni, énekelni, bibliát olvasni és gyülekezetbe járni. Viszonylag egy „jó gyerek, fiatal”. Ha egy olyan ember tér meg Krisztushoz, aki azelőtt alkoholista, kábítószeres volt, nyilván meglátszik a változás az életében a megtérése után. Az ilyen emberre könnyebben kijelenthetjük, hogy valóban megismerte Krisztust. Mi van azonban azokkal, akik „jól neveltek, vallásosak”? János apostol kijelentése mindenkire érvényes. Aki megismerte Krisztust, az meg akarja tartani Krisztus parancsolatát, vagyis engedelmeskedni kíván neki. Ez életének célja és értelme. Örömmel és Krisztus iránti szeretettel vágyik erre. Meg látják-e az életedben azt, hogy megismerted Krisztust?

„És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1János 2,2)

Hatalmas különbség választják el a ma élő embert az embertől. A gazdasági helyzet válaszfalat emel a gazdag és szegény közzé. Akinek sok pénze van, úgy gondolja, hogy mindent megtud az által vásárolni: ítélet, hatalmat, országot, embert, tiszteletet, orvosságot, minden féle földi kincseket. Az ilyen embereket általában a társadalom elitjeként szokás emlegetni. Mi van a nem elitekkel? Mi van azokkal, akiknek nincs bankbetétjük, gazdagságuk, befolyásuk, házaik, ismeretségük? Istent nem érdekli a pénz, a nemzetiség kérdése, az emberek kulturális háttere. Istent az ember érdekli, az ember lelke. Annyira értékes Isten előtt az ember lelke, hogy Fiát adta a bűnének büntetéséért. Itt azonban még azt is ki kell emelni, hogy Isten előtt minden ember egyforma, ezért minden embert szeret. Minden emberért, pontosabban az egész világ bűnéért halt meg Jézus Krisztus. Így mindenkinek van lehetősége kegyelmet nyernie Istentől. Ez jó hír mindenki számára! Te is jöhetsz életeddel, bűneiddel, örömeiddel, bánataiddal Istenhez, mivel értékes vagy számára. Ezt soha ne felejtsd el!