FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ezékiel 1, 28)
„Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát” (Ezékiel 1, 28)
Ezékiel próféta könyvének első része arról a látomásról szól, amelyet a próféta látott. Különleges a látomása, különleges a szókép amelyet használ. Mennyei lények, mennyei dolgok amelyek az embert csodálatra, de ugyanakkor alázatra késztetik. Mindezek fölött a legnagyobb és legcsodálatosabb látomása az, amely Istennel volt kapcsolatos. Az Úr dicsőségének formáját lát Ezékiel, az arcára esett. Ez magába foglalja az Istennel szembeni tiszteletet, alázatot, szeretetet és alázatot. Amikor Isten jelenlétében a Szentlélek által tudatába kerülsz annak, hogy az Úr van jelen, és betölti a helyet és a szíved a jelenlétével alázd meg magad, ha kell borulj arcodra előtte. A 21. századi gondolkodás mód által sok minden belekerült az Istentisztelet megfogalmazásba: hátra esés, ugrálás, érzelmek felkorbácsolása, és megannyi egyéb dolog. Bárcsak lenne valódi megtapasztalásunk Istennel. Bárcsak látnánk Őt, hogy ez által jobban megismerjük. A helyes Isten ismeret vezet a helyes Istentisztelethez! Jellemezze ez az életünket!
FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Jn 14,27)
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Jn 14,27)
A „békesség” volt az a téma, amellyel fiataljaink készültek az utóbbi online ifjúsági óránkra. Szükség van e a békességre? Ez nem kérdés. Lehet, hogy ezekben az időkben, amikor egy kis vírus jelenléte felforgatta jóformán az egész világot, a te életedben is sok minden feje tetejére állott. Eltervezett programok, események, célok, most mind mintha együttesen megsemmisültek volna. Ezek békétlenséget hozhatnak a szíved mélyén. A jó hír az, hogy az Úr Jézus Krisztus ilyenkor is békességet tud adni, sőt egyenesen békességet tud parancsolni az életünkben. Ez a békesség nem az érzelmekre, körülményekre, emberekre alapozódik, hanem Istenre, aki változhatatlan, örök és biztonságot nyújt. Ezt a békességet ajánlja fel Krisztus azoknak, akik Őt elfogadják. Jézus Krisztus mondja: Békesség néktek! Ez a békesség töltse be ma is életed!
MENEDÉK A KORONAVÍRUS IDEJÉN…
Nehéz időket élünk, de mivel az Úr ilyen időkről figyelmeztet minket, a keresztyén ember nem lepődik meg a válságos időkön. Ilyen szorult helyzetben, válságos időkben minden ember valamilyen menedéket keres. A természetes, testi ember természetes, testies eszközökben keresi a menedéket. A gazdag odafut a vagyonához, a képmutató a hazugságaiban keres menedéket, az erős pedig az erejében bízik. De az Istenben hívő ember Istent választja menedékének, oltalmának. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt. 46:2) Nehéz időkben, boldog az az ember, aki Istent választja menedékül. Mint ahogy a kiscsirkék is az anyjuk, a kotló szárnyai alá menekülnek veszély idején, úgy menekül a hívő is Istenhez nehéz idők esetén.
Isten válságos, nehéz időkben is hív minket magához. Meg akar szólítani, hogy oltalmat találjunk, ahogy a következő igében is olvassuk: „menj be népem, menj be szobáidba és zárd be ajtóidat utánad, és rejtsd el magad rövid szempillantásig, míg elmúlik a bús harag.” (Ézs. 26:20). Nagyon sokan ezt az igét most szó szerint értelmezik, hisz elzártan, karanténban vannak sokan házaikban, szobáikban. De ez az ige sokkal messzebb fut, és sokkal mélyebb jelentéssel is bír. Nézzünk meg egy pár igazságot ebből az igéből.
Kiket szólít magához Isten? Kiket hív, hogy oltalmat nyújtson nekik: „menj be népem!” Csakis és kizárólag az ő gyermekeit hívja magához. Őket hívja be egy belső szobába, hogy ott oltalmat kapjanak. Hogyan válunk Isten gyermekeivé? Csakis a Jézus Krisztusba vetett hit által, az Őhozzá való őszinte fordulásunk, megtérés által.
Hova hív minket? „Menj be szobáidba…”. Az igemagyarázók – habár vannak eltérő vélemények – mind megegyeznek abban, hogy itt nem fizikai házról, szobákról van szó, hiszen akiknek Ézsaiás ír, azoknak, akkor, nem voltak házaik, szobáik. Akiknek meg voltak, azokat ezek a házak nem tudták megmenteni az ellenség kezéből. Mit értünk tehát itt szobák alatt? A legtöbben Isten tulajdonságait, ígéreteit és népe felé való gondviselő kegyelmét értik. Ezek szobáknak vannak nevezve, mert Isten népének javára vannak előkészítve, hogy oda meneküljön veszély idején.
Szűrjünk ki egy pár lényeges igazságot ebből az igéből, ami figyelmeztetésül, de bátorításul is szolgálhat ezekben a napokban.
FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Fil 2, 14).
„Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek” (Fil 2, 14).
A krónikusan zúgolódó, panaszkodó emberen szinte lehetetlen segíteni. Soha senki nem tudja őket kellőképpen megérteni, és igazából nem is engedik és igénylik a segítséget. Emiatt az ilyen ember előbb utóbb azt veszi észre, hogy mindenki kerülni foglya és ő mégsem érti, hogy miért történik ez vele! Pál apostol ezt írja: „Örüljetek az Úrban mindenkor” (Fil 4:4). A zsoltáros pedig így szól: „Ez az a nap, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen” (Zsolt 118:24). Nem arról beszél az ige, hogy milyenek voltak a körülményeid tegnap. Nem is arról beszél, hogy mi lesz holnap. A lényeg azon van, hogy ez az a nap, amelyet Isten ajándékba adott neked. A választás a kezedben van. Inkább Istenre fordítod a tekinteted és örülsz annak a kegyelemnek amely a tied, vagy pedig inkább önmagad körül forgolódsz, és ezzel együtt önmagad pusztítod el. Ne engedj a zúgolódó lelkületnek, mert megöli azt az örömöt, amelyet Krisztusban nyertél. Örülj annak, hogy a neved be van írva a mennyek országába, örülj Istenednek és a kegyelemnek!