„Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved…” (1Timótheus 6,4)

Sokan elvesztegetik az élet javait azzal, hogy mindig csak a rossz dolgokra koncentrálnak. A figyelmük elterelődik a kert csodaszép virágairól és mindig csak a gyomokat látják. Igaz, hogy itt főleg a tévtanítók lelkületére utal Pál apostol, de érvényes a Krisztusban hívőkre is. Ez a szomorú magatartás megmutatkozik abban, hogy az életüket állandó vitatkozás és szóharc jellemzi. Ez a magatartás, miközben másokat bántó, igazából önpusztító. Olyan ez az állapot, mint valami betegség. Az ilyen ember szó szerint szenved ebben a lelki állapotban. Ez még akkor is igaz, ha ezt saját maga nem ismeri be. Ilyen lelki állapotba juthat az, akinek nincs Krisztusa, vagy csak vallása van Krisztus nélkül, illetve ha van Krisztusba vetett hite, de mégis önmagára, másokra vagy körülményekre tekint. A jó hír az, hogy Jézus Krisztus megtud szabadítani ebből a lelki betegségből, hiszen Ő azért jött, hogy az ember ne szenvedjen a bűnök miatt, hanem megszabadulva és felszabadulva éljen. Élj Krisztusban nyert szabad szívvel!