„Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, ugyanígy fog visszajönni, ahogyan felmenni láttátok őt a mennybe” (Ap.Csel 1,11)

Jézus Krisztus mennybemenetele nem arról szólt, hogy itt hagyta volna az embert a nyomorúságában. Nem! Jézus Krisztus egy időre tért vissza az eredeti lakhelyére azért, hogy majd visszajöjjön mindazokért, akik hittel várják Őt. A tanítványok az égre meresztették tekintetüket. Talán túlságosan is?! Azonban mindenféle képen sokat mondó az, ahogyan az Úr gyermeke várja Őt. Miközben tesszük a mindennapi, rutinná vált feladatainkat soha nem szabad egy pillanatra se elfelejtsük azt, hogy Krisztus bármelyik pillanatban visszajöhet. Szemeinket az égre emelve várjuk Őt. Nagyon könnyen földre szegezheti a tekintetünket mindaz a testi és önös érdek amit a világ diktál. Azonban az Úr gyermekeként soha ne felejtsd el azt, hogy a te igazi hazád a mennyben van ahonnan várod vissza az Uradat. Egy történetet olvastam arról, hogy egy misszionárius Jézus Krisztus visszajöveteléről beszélt egy indiai leánynak. A leány ijedten kiáltott fel: „Jaj, még ne jöjjön Jézus!” A misszionárius meglepetten, kérdőn nézett rá. Ekkor karjaira mutatva így folytatta: „Az én bőröm nem elég fejér, és félek, hogy így nem fogad be a dicsőségébe. Előbb szeretnék fehér lenni”. Amikor azonban megértette, hogy Jézus nem a bőrünk színét, hanem a szívünk tisztaságát nézi, s hogy az ő vére megtisztít minket minden szennytől, boldog örömmel fogadta a jó hírt. Örömmel várjad vissza Megváltód a mai napon is!