Amikor az Úr népe megszólal… (pedig jobb lenne, ha hallgatna!)

“Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt” (Péld 10,20)

Az elmúlt két és fél hónap alatt sok minden történt az országunkban, világunkban. Remélhetőleg lassan kilábadozunk ebből a vírus okozta összevisszaságból. Habár arra lettünk ítélve, hogy bent maradva otthonainkban, ne gyakorolhassunk egymással közösséget, mégis ez az időszak talán sokkal többet mutatott meg az emberből, mint amikor egymással találkozhattunk. Érvényes ez a nagy világra nézve, de az Úr népére is. Nem igen politizálok, habár igyekszem napirenden lenni a történtekkel, főleg, ami az országunkat érinti. Többek között azt látom, hogy az elmúlt időben a politikai életben olyan nyilatkozatok történtek, amelyek nem lecsendesítették volna az embereket, hanem még inkább felbolygatta, vagy zavarba sodorta a népet. Gondolok itt a korona vírus okozta szabályozásokra és azon félreérthető nyilatkozatokra, amelyben egyik vezető egy féleképpen nyilatkozott, miközben néhány óra múlva egy másik politikai vezető ugyanarról a dologról másféleképpen szólt. Eszembe jut a kormányfőnk bölcstelen kijelentése a magyar emberekről, amely a két nemzet közötti ellenségeskedést sok helyen növelte. Azzal csendesítem magam, hogy a világban élő emberektől nincs is mi mást várni, csak a velük született természetükből fakadó bölcstelenséget vagy szeretetlenséget. Akaratlanul is azonban magunk felé, vagyis Isten népe felé fordulok, és azt kell sajnos megállapítsam, hogy ami a kijelentéseinket illeti néha jobb lenne, ha inkább nem mondanánk semmit, mert azzal, amit mondunk eláruljuk bölcstelenségünket, testiességünket, hitetlenkedésünket és szeretetlenségünket. Mire gondolok? Megemlítek néhány olyan kijelentést, amelyet hívő emberek mondtak, írtak vagy esetleg súgtak mások fülébe ezekben az időkben.

„Én nem hiszek ebben a covid vírusban, ezért ez a vírus nem is létezik”. Nem egy helyen olvastam ilyen kijelentést és hallottam is. Úgy látom, ezzel kapcsolatban az a helyzet áll fent, mint Isten létezésével. Az ember vagy hiszi vagy nem Isten létezését, de az Isten attól még létezik. Az ember létezése nem az ember hitétől függ. Így van ez ezzel a covid vírussal kapcsolatban is. Jöhet valaki teljes arroganciával és kijelentésével és úgy gondolhatja, hogy semmissé teszi a vírus meglétét csak azzal, hogy nem hisz benne, de az attól még létezik.

„Mondtam én, hogy átéljük a nagy nyomorúságot, mielőtt Krisztus visszajönne, és íme most benne vagyunk”. Engedjétek meg, hogy teljes alázattal kijelentsem, hogy ez az állapot, amelyben vagyunk köszönőviszonyba sincs azzal, amit mi egyáltalán nyomorúságnak nevezhetnénk. Sajnos bizonyos fokon átéltünk nehézségeket az elmúlt időkben, és egyesek a betegséggel is küzdöttek. Mások pedig ismét csak sajnos, hogy bele is haltak a vírus okozta betegségbe. Azonban nézzünk már egy kicsit körül. Azért nevezzük ezt az időszakot a nagy nyomorúság kezdetének, mivel a kényelmes otthonainkban, étellel az asztalon nem mehettünk ki a szabadba? Az Úr irgalmazzon nekünk!

„A baptistákat miért nem veszik figyelembe, amikor a kormány szigorító vagy enyhítő döntéseket hoz e mostani időkben?”. Elmosolygok. Baptista felekezetű ember vagyok és nem szégyellem. De tényleg azt gondoljuk magunkról, hogy olyan mértékben vagyunk jelen ebben az országban, számarányában és a munkálkodó hit mértékében, hogy külön kedvező törvényt hoznának a baptista felekezetnek? Ne bízzuk el magunkat, mert nincs mivel dicsekednünk, ha csak nem egyedül Krisztussal.

„Az online közösség olyan személytelen. A családban mi jól vagyunk, a testvérekkel majd találkozunk, amikor lehet élőben”. Sajnos, ez a megnyilatkozás sok mindent elárul. Az jó, ha ezekben az időkben, a családi áhítat, közösség és kapcsolat megerősödött. Való igaz, hogy az online alkalmak nem pótolják az igazi fizikai találkozást. De ennyire el vagyunk a magunk kis világába, hogy nem érdekel más? Ennyire nem érdekel a másik testvérem, hogy nem használom ki a lehetőséget, hogy lássam, halljam és imádkozzak vele, még akkor is, ha nem úgy tehetem ahogy szeretném? Hónapokon keresztül meg tudom ezt állni? Elgondolkodtató ez a gondolkodásmód.

„Gyáva az, aki a törvényeket betartja”. Ha ezt a kijelentést egy olyan ember szájából hallanám, aki Isten nélkül éli az életét, még az is felháborítaná a szívemet. De mit szóljak akkor, amikor egy „hívő ember” mondja ki vagy írja le fehér feketén? Megjegyezném, hogy a törvények megtartása ebben az esetben a jelenlegi covid vírus miatti rendelkezések megtartására utal. „Oda kell csapni az asztalra és kőkeményen kell képviseljük a keresztyén jogainkat – mondta megint valaki”. Tényleg ez a hozzáállás kellene a hívő embert jellemezze ezekben a napokban? Ehhez nem hiszem, hogy egyéb magyarázatot kell fűzzek.

„Minek kell a tizedet beadni ezekben az időkben? Ez a lelkipásztornak megy?”. Sok helyen gond lett ezekben az időkben az adakozás kérdése. Nem tartunk istentiszteletet, akkor minek adakozzunk? Szomorú, hogy ilyen kérdés felmerül a hívő emberben. Kinek adjuk a tizedet és miért? A lelkipásztornak? Nem! A gyülekezet működésére? Nem! Azért, mert ez baptista előírás? Nem! Istennek és Istenért adja az ember a tizedet. A lelkipásztor amikor adakozik a gyülekezetben, akkor magának adakozik? Nemde Istennek ajánlja fel Ő is azt az összeget? Aki nem az Úrért adakozik és csak azért ad a gyülekezetbe valamit, hogy a lelkiismeretét megnyugtassa, jobb, ha nem ad semmit, mivel azon nincs áldás!

„Minek kell fizikai gyülekezet, mikor online módon is lehet közösséget gyakorolni?” Bevallom már az egész vírusos időszak elején ettől féltem, hogy sokakban az erősödik meg ezen hónapokban, hogy az interneten keresztül meg lehet oldani mindent. A közösséget, igehirdetések és tanítások hallgatását. Mindent megkapunk amire szükségünk van. Mire kell nekünk egyáltalán gyülekezet? Az Úr adjon szomjúságot bennünk egymás iránt és az ő háza iránt, hogy ne elégedjünk meg csak azzal, amit az interneten gyűjtögetünk.

Ezek csak néhány olyan kijelentések és vélemények, amelyek hívő emberektől származnak. Megállok, gondolkodok és jól jön most az a Zsoltárban található intelem, hogy „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten”. Ugyanakkor magamba is tekintek, és keresem, kutatom, hogy a szavaimmal nem sértem meg az Uramat? Mit hallanak ki a szavaimból az emberek? A hitet, Isten iránti tiszteletet vagy testiességet? Az Úr adjon kegyelmet nekünk, az Ő népének úgy élnünk és beszélnünk ezekben a napokban, hogy ne kelljen majd a szavaink és tetteink miatt szégyenkeznünk ezután!

Total Page Visits: 317 - Today Page Visits: 3