2020. május hónap bejegyzései

Amikor az Úr népe megszólal… (pedig jobb lenne, ha hallgatna!)

Közzétéve Szerző:

„Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt” (Péld 10,20)

Az elmúlt két és fél hónap alatt sok minden történt az országunkban, világunkban. Remélhetőleg lassan kilábadozunk ebből a vírus okozta összevisszaságból. Habár arra lettünk ítélve, hogy bent maradva otthonainkban, ne gyakorolhassunk egymással közösséget, mégis ez az időszak talán sokkal többet mutatott meg az emberből, mint amikor egymással találkozhattunk. Érvényes ez a nagy világra nézve, de az Úr népére is. Nem igen politizálok, habár igyekszem napirenden lenni a történtekkel, főleg, ami az országunkat érinti. Többek között azt látom, hogy az elmúlt időben a politikai életben olyan nyilatkozatok történtek, amelyek nem lecsendesítették volna az embereket, hanem még inkább felbolygatta, vagy zavarba sodorta a népet. Gondolok itt a korona vírus okozta szabályozásokra és azon félreérthető nyilatkozatokra, amelyben egyik vezető egy féleképpen nyilatkozott, miközben néhány óra múlva egy másik politikai vezető ugyanarról a dologról másféleképpen szólt. Eszembe jut a kormányfőnk bölcstelen kijelentése a magyar emberekről, amely a két nemzet közötti ellenségeskedést sok helyen növelte. Azzal csendesítem magam, hogy a világban élő emberektől nincs is mi mást várni, csak a velük született természetükből fakadó bölcstelenséget vagy szeretetlenséget. Akaratlanul is azonban magunk felé, vagyis Isten népe felé fordulok, és azt kell sajnos megállapítsam, hogy ami a kijelentéseinket illeti néha jobb lenne, ha inkább nem mondanánk semmit, mert azzal, amit mondunk eláruljuk bölcstelenségünket, testiességünket, hitetlenkedésünket és szeretetlenségünket. Mire gondolok? Megemlítek néhány olyan kijelentést, amelyet hívő emberek mondtak, írtak vagy esetleg súgtak mások fülébe ezekben az időkben. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 1,9)

Közzétéve Szerző:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1János 1,9)

Az Isten szerinti élethez tartozik a tiszta és szent élet. A hívő ember célja az újjászületett természetéből adódóan az kell legyen, hogy ne éljen a bűnben. Ahogy említettem ez a hívő élet természetes vele járója. Sajnos távolról sem olyan könnyű, mint ahogy hangzik, mivel a világ, amelyben élünk telve van olyan lehetőségekkel és kívánságokkal, amelyen keresztül a lelkünk ellensége állandóan bűnre csábít. Egész addig, amíg ezen a földön élünk ezen mindannyian keresztül megyünk nem egyszer, nem kétszer, hanem állandóan. Ezért a hívő élet ezen a földön egyrészt állandó harcot is jelent a testünk és a bűnre csábító kívánságokkal szemben. Ebben a harcban előfordul az, hogy a hívő ember elesik, vagyis bűnbeesik. A legkülönb hívő ember is. Mi a teendő? A jó hír Isten igéjében az, hogy Jézus Krisztus által meg lehet tisztulni, bocsánatot lehet nyerni. Isten részéről az Ő ígérete garancia erre. Mi az én részemben ebben? Az, hogy valljam meg a bűnömet. Természetesen itt nem csak arról van szó, hogy elmondom Istennek, hanem megbánom, bűnnek látom és megtérek belőle az Úr segítsége által. Krisztus által kész a lehetőség a megtisztulásra ma is!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 1,7)

Közzétéve Szerző:
„Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1,7)
Napjainkban az egymással való közösség jelentősége és értéke talán egy kicsit más fogalmat nyert. A vírus okozta következmények magával vonják a közösség gyakorlásának hiányát. Igaz, hogy az internet segítsége által bőven van lehetőség lelki üzeneteket hallani, de az egymással való közösséget ezek mégsem pótolják. Még az sem oldja meg a közösség gyakorlását, ha szabadtéri istentiszteleteket tartunk betartva a távolságot és egyéb iránymutatásokat. Azonban, ha mindezek elmúlnak és újból szemtől szembe találkozhatunk, kezet fogva egymással és látva egymást. Ha végre szabadon együtt énekelhetünk az Úrnak, vajon tényleg közösséget fogunk és tudunk együtt gyakorolni igazán? János apostol arra hívja fel a figyelmünket, hogy az egymással való közösségünk egyik feltétele, ha igazságban járunk. Az Isten akarata szerinti élet által működhet az egymás közti valódi közösség. Anélkül láthatjuk mi egymás szemtől szembe akkor sem leszünk igazán közösségben. Igyekezzünk világosságban járni és lenni, hogy az egymással való közösségünk meg ne hiúsuljon.

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 1,5)

Közzétéve Szerző:

„Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség” (1János 1,5)

Az életet adó evangélium nemcsak az Isten kegyelméről, megbocsátásáról, életről szól, hanem magáról Istenről is. Isten világosság és nincs benne semmi sötétség, mondja János apostol. Ez a kijelentés egyszerre tiszteletet, imádatot, szent félelmet idéz elő bennünk, de kihívást és felelősséget is. Isten az, akiből árad a világosság. Ő az, akiből árad az élet. Ez az az igazság arra is rámutat, hogy Isten szent, tökéletes, és nincs benne semmi bűn. Istennek eme tulajdonsága mély imádatot és tisztelet kellene mindenkiben ébresszen iránta. Ezzel egyidőben azonban az emberben felelősséget is kell ébresszen. Nem lehet Isten elé jönni, és Őt imádni bármilyen szívvel vagy élettel. Ha Isten világosság, akkor azt jelenti, hogy az Őt imádók is világosságban kell éljenek. Erre hív minket ez az üzenet. Igyekezzünk olyan imádói lenni Istennek, akik az Ő Istenükhöz hasonlítanak.