„Amint te örültél Izráel háza örökségén azért, hogy elpusztult, úgy cselekszem veled; pusztává légy Seir hegye és mind egészen Edom, és megtudják, hogy én vagyok az Úr!” (Ezékiel 35,15)

Ne örülj a más kárán! Talán így foglalhatnám össze ennek a figyelmeztetésnek a mondanivalóját. Az ószövetségi időben előfordult, hogy Isten megbüntette a népét, mivel elhagyták őt. Volt rá eset, amikor más népeket használt fel arra, hogy a zsidó nép megtanulja a leckét. Ilyenkor több olyan nemzet, amely gyűlölte Izraelt, örömmel nyugtázta, a zsidó nép megaláztatását. Örültek a más kárán. A mai társadalmunkban is találkozhatunk olyan személyekkel, akik szó szerint örülnek, ha a szomszéd vállalkozása nem megy, örülnek a munkatársuk nem keres többet, örülnek, ha… és a felsorolást végtelenségig lehetne folytatni. Isten azonban arra figyelmeztet, hogy a kárörvendő személlyel az Úr éppen olyan ítélettel bánik, mint azzal, akit bűnei miatt fenyít. Hívő emberekként vigyázzunk, hogy a testvéreink nyomorúságai ne okozzanak nekünk elégtételt, hanem tanuljunk meg sírni a sírókkal és a kellő időben örülni majd az örülőkkel. Az Úr őrizzen meg ma is mindannyiunkat a jelenlétében!