𝐅𝐎𝐑𝐑Á𝐒𝐎𝐊 𝐀 𝐏𝐔𝐒𝐙𝐓𝐀𝐒Á𝐆𝐁𝐀𝐍 – 𝟐𝐒á𝐦𝐮𝐞𝐥 𝟔,𝟏𝟐)

„De jelentették Dávid királynak, hogy megáldotta az Úr Óbed-Edóm háza népét és mindenét az Isten ládájáért. Elment Dávid, és örvendezve vitte az Isten ládáját Óbed-Edóm házából Dávid városában” (2Sámuel 6,12)

Ez a vers azzal az esettel van kapcsolatban, amikor Isten ládája hosszú idő után a filiszteusoktól végre haza kerül. Olyan kitörő lelkesedéssel fogadta a nép Isten ládájának hazatérését, hogy egy pillanatra elfelejtették azt, hogy bárminemű dolog történjék nem szabad hozzáérni senkinek. Így történt, hogy bár jó akaratból, valaki megpróbálta megakadályozni, hogy az adott szekérről leessen, de a ládához érve azonnal meghalt. Ekkor a nép megrémült Dávid királlyal az élen. Nem merte a király a saját városába vinni, így került a láda Ebód-Edóm házánál. A frigyláda Isten jelenlétét is jelképezte többek között, továbbá az Úr szentségét. Ki vállalja fel azt, hogy Isten a házába költözzön? Érdekes, de mégis életbe vágó kérdés. Isten jelenléte szentségre kötelezz, miközben rámutat arra, ami nem jó az életünkbe. Ez néha kényelmetlenül érhet minket, sőt egyenesen zavarhat, de aki mégis ezt felvállalja és megtisztul, annak az életén áldás lesz. Úgy ahogy történt ez Ebód-Edóm házával. Isten jelenléte nem rémisztő, hanem nagy lehetőség arra, hogy közösségben legyünk Vele. Erre vágyik az Úr is, hogy az életed részévé váljon, hiszen meg akar áldani és a javadat keresi. Ne félj Isten jelenlététől, hanem vállald fel azt, hogy az életed és családod középpontjává váljon. Tisztelt és imádd Őt megtisztult szívvel és az Úr áldása kísér majd téged.