„𝐓𝐞𝐤𝐢𝐧𝐭𝐬𝐞𝐭𝐞𝐤 𝐚𝐭𝐲á𝐭𝐨𝐤𝐫𝐚, Á𝐛𝐫𝐚𝐡á𝐦𝐫𝐚, é𝐬 𝐒á𝐫á𝐫𝐚, 𝐚𝐤𝐢 𝐬𝐳ü𝐥𝐭 𝐛𝐞𝐧𝐧𝐞𝐭𝐞𝐤𝐞𝐭! 𝐂𝐬𝐚𝐤 𝐞𝐠𝐲𝐦𝐚𝐠𝐚 𝐯𝐨𝐥𝐭, 𝐚𝐦𝐢𝐤𝐨𝐫 𝐞𝐥𝐡í𝐯𝐭𝐚𝐦, 𝐝𝐞 𝐦𝐞𝐠á𝐥𝐝𝐨𝐭𝐭𝐚𝐦 é𝐬 𝐦𝐞𝐠𝐬𝐳𝐚𝐩𝐨𝐫í𝐭𝐨𝐭𝐭𝐚𝐦” (É𝐳𝐬𝐚𝐢á𝐬 𝟓𝟏,𝟐)

Isten áldásához tartozik a megsokasítás vagy megszaporítás. Ez érvényes volt Ábrahám és Sára életében, de még számos esetben egyaránt. Ézsaiás próféta vigasztalja a tönkrement népet, hiszen a bűneikért kemény árat kellett fizessenek. Oda lett Izrael dicsősége, az ifjak sokasága. Minden kopár és kihalt volt Isten népe közt. Ekkor jön az ígéret Istentől, amelyben reménysugárként jelenik meg a biztatás. Ahogyan a múltban Isten megáldotta és megszaporította Ábrahámot és Sárát, ugyanúgy képes Isten megáldani és megsokasítani a népét. Ha ezen idők gyülekezeteire tekint az ember, akkor évről évre azt látja szomorú szívvel, hogy csökken a gyülekezetbe járók száma, nem beszélve a megtértekről. Természetesen nem a számok miatt létezik egy gyülekezet, de a számok sok mindent elmondanak. Azonban a mai igénk reménységet adhat a jövőre, és buzdítást arra, hogy könyörögjünk Isten áldásért és közbeavatkozásáért. Isten képes vágyat gyújtani emberek szívébe, képe vonzalmat gerjeszteni az ige után, Isten megtudja áldani a népét ma is. Imádkozzunk azért, hogy az Úr áldja meg az Ő népét!