SZEMELVÉNYEK AZ EFÉZUSI LEVÉLBŐL (Efézus 1,4)

A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által

Az Isteni kiválasztás témája folyamatosan fellelhető Pál apostol leveleiben (Róma 8,29-33; 9,6-26; 11,5,7,28; 16,13; Kolossé 3,12; 1Thessalonika 1,4; 2Thessalonika 2,13; Titusz 1,1). Ebben a fejezetben a következőképpen jelenik meg: 1). Kiválasztott minket (a mai igeversünkben), 2). Eleve elhatározván (5v), 3). Eleve elrendeltetvén (11v), 4). Eleve

elvégzése szerint (11v). Pál apostol a kiválasztás gondolatával arra tanít, hogy a megváltásunk Istentől ered. Nem azért lettünk megmentve mivel megérdemeltük, hanem Isten kegyelméből nyertük a megváltás ingyen ajándékát. Nem befolyásoltuk Istent; mivel az Ő saját terve szerint döntött a megmentésünkről. Ebből kifolyólag az ember részéről teljesen kirekesztett a dicsekvés bárminemű lehetősége. A megváltás eredete Istentől ered, még a világ megteremtése előtt, mielőtt mi megszülettünk volna. Nehéz nekünk megérteni, hogy miként fogadott el Isten minket még a születésünk előtt. Isten azonban kiválasztott, és az Úr Jézus Krisztusba vetve a hitünket, Ő úgy tekint ránk, mintha soha nem vétkeztünk volna. Csak csodálni tudjuk ezt a mérhetetlen Isteni szeretetet, ami késztessen minket Isten iránti hálára és hűségre minden nap!

SZEMELVÉNYEK AZ EFÉZUSI LEVÉLBŐL (Efézus 1,3)

“Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással, a mennyekben a Krisztusban” (Ef 1,3)

Minden egyes alkalommal megérint amikor olvasom azt, hogy Isten megáldott minden lelki áldással a mennyekben. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban, minden előny a mienk, amely Isten megismeréséből fakad. Ilyen áldások például, hogy Isten kiválasztott a megváltásra, gyermekének fogadott, lelki megértést ajándékozott, Szent Lelkét adta, erőt ad arra, hogy akaratát teljesítsük, reménységgel és örök élettel ajándékozott meg Krisztusban. A felsorolást napestig folytathatnánk. Mindezek az áldások azért lettek a mi tulajdonaink, mivel Krisztussal vagyunk közösségben.

A “mennyekben” való kifejezés rámutat arra, hogy ezek az áldások nem pillanatnyiak, hanem örökké tartók. Ezek az áldások Krisztus országából valók, és nem Artemisztől (efézusi idegen isten) erednek. Ezek az áldások megmaradnak és valódi értékek. Mit is tehet az Úr gyermeke, amikor látja Istennek ezt a kegyelmét az életében? Egyszerűen csak dicséri Istent, az Úr Jézus Krisztus mennyei Atyáját.