SZEMELVÉNYEK AZ EFÉZUSI LEVÉLBŐL – (Efézus 1,7)

“Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint”

 

Az Úr Jézus Krisztus áldozata bebizonyította egyrészt azt, hogy mekkora is a bűn ereje, hatalma az emberek életében. Semmi más áldozat nem volt képes kifizetni a bűn büntetését, és megtörni erejét csak Krisztus vére. Ezért igenis komolyan kell venni a bűn veszélyességét és nem szabad játszani azzal. Másrészt Krisztus halála bebizonyította Isten szeretetét az ember irányába. Annyira szeretett téged, hogy a legdrágábbat is kész volt feláldozni, azért, hogy megmentsen. Jézus Krisztus 

kereszten kifolyt véréről való bizonyságtevés fontos szerepet játszott az első században a Krisztus haláláról szóló evangélium üzenetében. A halála beszél az ember megváltásáról és a bűnbocsánatáról. A megváltás utal arra az árra, amit értünk fizetett Isten azért, hogy szabadokká váljunk (3Móz 25,47-54). Jézus Krisztus halála által fizette ki a mi szabadságunk árát. A bűnbocsánat az Ószövetségben az áldozatok kiontott vére által adatott az embernek (3Móz 17,11). Hasonlóképpen, mi Jézus Krisztus kereszten kifolyt vére alapján nyerünk bűnbocsánatot, akinek áldozata egyszer és mindenkorra elégséges lett!

SZEMELVÉNYEK AZ EFÉZUSI LEVÉLBŐL – (Efézus 1,6)

Kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket ama Szerelmesben

Henry Marty misszionáriusként szolgált Indiában és Perzsiában a 18. század végén és a 19. század elején. Kalkuttába érkezve így kiáltott fel “Hadd égjek el Istenért.” Miközben figyelte az embereket, akik pogány bálványaik előtt leborultak, és hallotta a Krisztus elleni káromlásokat, ezt írta: “Sokkal nagyobb borzalmat kelt ez bennem, mint ahogy azt ki tudom most fejezni…nem bírnám elviselni az életet, ha nem Jézus lenne megdicsőítve; olyan lenne számomra mint a pokol, ha mindig így lenne Krisztus becsmérelve”.

Isten szeretete folytán megáldott minden lelki áldással, gyermekének fogadott Jézus Krisztus által azért, hogy az Ő dicsőségére élj. Az angyalok magasztalják Istent (Lukács 2,14), éppen úgy ahogy az egek (Zsolt 19,1). Isten gyermekeként különleges módon magasztalhatod Őt, hiszen te önmagad, vagyis a megváltott állapotod a legnagyobb bizonyságtétel Isten hatalmáról. Amikor mások meglátják az Ő jellemét az életedben, emlékezteti azokat az Úr erejére, nagyságára, jóságára és kegyelmére. Az ellenkezője is igaz. Ha nem látják az Isteni jellemvonásait benned, akkor megkérdőjelezed bennük Isten hatalmát. Álljon előttünk a cél, hogy Isten dicsőségére éljük az életünket!

SZEMELVÉNYEK AZ EFÉZUSI LEVÉLBŐL – (Efézus 1,5)

“Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratjának jó kedve szerint” 

Isten a végtelen szeretete nyomán nemcsak megbocsátott, hanem saját gyermekének fogadott. Más kifejezést használva Isten “örökbefogadott”. Jézus Krisztus áldozata által, Isten behozott a családjába. Az örökbefogadás kifejezés öt alkalommal található meg az Újszövetségben (Róma 8, 15, 23; 9, 4; Gal 4,5 és Ef 1,5). A római jog szerint, az örökbefogadott gyermeknek ugyanazok a jogai megvoltak, mint a természet szerinti biológiai gyermeknek, még akkor is, ha az örökbefogadott szolga volt azelőtt. Pál apostol ez által kiemeli azt a szoros kapcsolatot, amely a hívő ember és Isten között létre jött Jézus Krisztus által. Igen, a bűn szolgái voltunk, Istentől elidegenültek. Ő azonban a megváltozhatatlan határozata alapján, könyörült rajtunk Jézus Krisztus áldozata alapján. Nagy kiváltság és hatalmas megtiszteltetés. Éljünk Isten gyermekeihez méltóan!