„Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal” (Galata 3,9)

Az Úr Jézus Krisztusban olyan gazdagságot nyert a benne hívő, amit képtelenség teljesen felsorolni és megérteni. Ez a gazdagság elsősorban nem aranyban, ezüsteben vagy pénzben mérhető. Ez a gazdagság főleg a lelki áldásokra utal, amely visszavonhatatlanul megédesíti az életünket fizikailag is ezen a földön. A Krisztusban rejlő mennyei áldást azonban nem azért kapjuk mivel megérdemeljük, vagy azért, mert képesek lennénk cserébe adni valami értékes dolgot Istennek. Pál apostol visszautal magyarázatában Ábrahámra, aki Istenbe vetett hit által indult el a népéből az ígéret földje irányába. Mivel hitt az Úrban, ezért a következő ígéret lett az övé: „Általad nyer áldást a föld minden népe”. Ábrahám nem csak magának szerzett így áldást, hanem mások számára is. Ez az áldás kihatott ránk pogányokra is. Ugyanakkor a mennyei áldás nem lesz a miénk csak azért, mert van vallásunk, Biblia ismeretünk van és „erkölcsös életet” próbálunk élni. Ábrahámhoz hasonlóan az Isten áldása csak hit által lehet a miénk. A felhívás és kihívás, hogy ezekben az időkben is az Úr Jézus Krisztus vetett hitben járjunk. Dwight L. Moody mondta egyszer: „A kis hit a mennybe viszi a lelkedet, de a nagy hit a mennyországot hozza a lelkedbe”. Legyen így a mi életünkben is!

„Ezt mondja az Úr Isten: Azon a napon, melyen megtisztítlak titeket minden vétketektől, azt cselekszem, hogy lakják a városokat, és a romok megépíttetnek. És az elpusztult földet mívelik, ahelyett, hogy pusztán hevert minden átmenő szeme láttára” (Ezékiel 36,33-34)

Isten helyreállító ígérete Izrael számára olyan volt, mint az életet jelentő eső a szárazság idején. A népe hűtlenségének eredménye az ország elpusztulása. Ennek fizikai következményei az üresen maradt városok, az országban levő romok, kopár föld és másoktól jövő gyalázat. Ezen az állapoton, csak Isten segíthetett. Csak a megtisztulás után jöhetett az igazi helyreállás Izrael számára. A helyreállás pedig látható volt a nép és mások számára egyaránt. Manapság, ha az imaházainkra nézünk, sok mindent elmondhatunk azokról, csak azt nem, hogy romok. Isten kegyelméből olyan időket életünk az elmúlt években, amelyekben könnyen lehetett imaházakat építeni vagy felújítani. Ugyanakkor amit folyamatosan tapasztalunk az nem más, mint, hogy a templomok és imaházak kezdenek kiürülni, szinte már egy néhány helyen pusztává válni. Valami útközben elveszett, és bár mindenünk megvan, mégis hiányzik valami. Az igeverset olvasva megérthetünk egy nagyon fontos igazságot. Isten az, aki megtisztíthat és csak a megtisztulás után jöhet a helyreállás. Az Úr adjon tisztulást és helyreállást minél hamarabb!

„És megemlékeztek a ti gonosz útaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megútáljátok ti magatokat vétkeitek és útálatosságaitok miatt” (Ezékiel 36,31)

Milyen az igazi megtérés? Sokszor feltesszük ezt a kérdést. Mi ennek az oka? Talán az, hogy egyre több alkalommal tapasztalható visszaesés, eltérés vagy a hit elhagyása. Ilyenkor tesszük fel a kérdést, amely megkérdőjelezi a megtérés valódiságát. A valódi megtérés egyik utánozhatatlan és nélkülözhetetlen része az, amikor az ember megutálja azokat a bűnöket, amelyekben élt vagy él. Enélkül az ember csupán szélmalomharcot végez a saját vétkeivel szemben, amelyből az következik, hogy eltelnek évek, és ugyan abba a bűnbe esik vissza újból és újból. Ha nem utálom meg a bűneim, akkor a szívem bizonyos fokig még mindig vonzódik azokhoz. El kell szakadjon minden szál, amely akár egy kicsit is kötne engem a bűneimhez. A szakadás nem könnyű, néha fájdalmas is, de anélkül nincs teljes szabadulás. Isten, amikor helyreállítja a népét, nemcsak az öröm és a béke lesz ennek következménye, hanem az igazi szabadulás is minden féle megkötözött bűnökből és állapotból. Erre van szükségünk ezekben a napokban is, ezért imádkozzunk Isten helyreállító munkájáért életünkben és gyülekezeteinkben.

„És megtartalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom azt, és nem adok reátok éhséget. És megsokasítom a fa gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhségnek gyalázatját a pogányok között” (Ezékiel 36,29-30)

Hány éve, hogy az Úr gyermeke vagy? Ha elkezded számolgatni magadban az éveidet, lehet, hogy a végén megdöbbensz azon, hogy milyen gyorsan múlik az idő. Ha belegondolsz abba, hogy hosszú éveken keresztül Isten gyermekeként éled az életed, akkor ráébredhetsz könnyen arra az igazságra, hogy csak Isten kegyelme által vagy aki vagy. A megtartatás nem a saját erődből, tapasztalatodból származik, hanem Isten megtartó szeretetéből. A sok nehézség, bukás, kísértések mellett CSAK Isten kegyelme, hogy hiszel és hogy Isten gyermeke vagy. Ugyanakkor Isten gondviselő szeretetéről beszél az is, hogy mindeddig volt kenyered az asztalon, ruhád mibe öltözködhetsz és tető a fejed fölött. Az ember néha elfelejti azt, hogy hiába kell fel korán reggel vagy fekszik le késő este, ha Isten nem áldja meg a kezed munkáját, akkor minden más csak emberi erőlködés. Isten elzárhatja az égi áldást, de meg is nyithatja. Ami az ember része ebben nem más, mint az Istenhez való ragaszkodása és a belé vetett hit. Hála legyen Istenek a megtartásért és gondviselésért!

„És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek” (Ezékiel 36,27)

A hívő élet megéléséhez és abban való megmaradásához Istentől segítséget kaptunk. Ha magamra nézek, akkor nem kell nagy ember ismerő legyek ahhoz, hogy megtudjam állapítani azt, hogy a saját erőm, bölcsességem, képességem és kitartásom nem lenne elég ahhoz, hogy ezen az úton megmaradjak. Nem beszélve arról, hogy Istennek engedelmeskedjek. Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által azonban, Isten nem csak új szívvel ajándékozott meg, hanem az Ő drága Szentlelkével. Valójában, Isten Szentlelke közreműködése által kap az ember új szívet, és e Szentlélek emberben való jelenléte garantálja a védelmet és szükséges erőt ahhoz, hogy az ember Isten szerinti életet éljen. Ez a Szentlélek az, aki készséget ad a szívünkben arra, hogy ne csak vágyjunk engedelmeskedni Isten parancsainak, hanem meg is tudjuk tenni örömmel az Ő dicsőségére. Engedjük a mai napon is azt, hogy Isten Lelke munkálkodjon bennünk!