Miért most, miért ilyen formában, miért minket érint a korona vírus hatása? Lehet, voltak és vannak olyanok, akik, ha nem is hangos, de a szívük mélyén hasonló halk kérdésekkel tekintenek Isten
irányába. Az nem kérdés, hogy az emberiség magabiztossága és rohanó élete lelki önpusztításba hajtotta magát. Isten, most megengedte, hogy egy apró „vírus” bemutassa az emberi magatehetetlenséget, és megálljt parancsoljon az Istenre nem figyelő emberiségnek. Ez alól nem kivétel a keresztyénség sem. Naggyá lettünk, meggazdagodtunk, erősekké váltunk, jól menő és színvonalas istentiszteleteket tartottunk – legalábbis így tekintettünk magunkra. Ezek mellett mégis annyira elhidegült a szív, a buzgóság, ragaszkodás, hogy ez világosan meglátszott abban is, ahogy a gyülekezeti istentiszteletekre jártunk, amikor még lehetett. Távol maradásunkat meg tudtuk magyarázni – fáradtak voltunk, menjen az, aki nem dolgozik egész nap, menjenek az idősek, nincs kedvünk, inkább megnézünk az interneten egy istentiszteleti programot…stb. Közben újból és újból jött a figyelmeztetés különböző eszközökön keresztül, hogy ez nem jó, helytelen, nem Istent tisztelő magatartás. Nem változott semmi! Egy kattintás ide a folytatáshoz….
János Csaba bejegyzései
FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Zsoltárok 35,13)
„Imádságom kebelemre vissza-vissza szállt” (Zsoltárok 35,13)
Céljatévesztett imádság. Talán ezt a címet is adhatnám a fent idézett igeversnek. Át éltél már olyat, hogy az étkezés előtt egy nagyobb csoportban, akit felkértek hálát adni, olyan hosszan és annyi témát érintve imádkozott, hogy már kezdték a jelenlévők megelégelni? Hallottál e szintén hasonló helyzetben valakit úgy imádkozni, szinte csak a nevüket ki nem mondta egyeseknek, hogy a hálaadó imádság jóformán egy személyes üzenetté kívánt válni a hallgatók számára. Helytelen ez a magatartás forma. Vannak olyan imádságok, amelyekben az ember megpróbálja a másik bűnét annak fejére olvasni. Ismét, egyesek amikor imádkoznak, olyan szavakat és mondatokat használnak, szinte teátrális hangsúllyal, hogy mindenki előtt nyilvánvaló, hogy azok a szavak nem szállhattak Istenhez, esetleg csak a plafonig. Sajnos, de megtörténhet az, hogy az imádságunk vissza száll a keblünkre. Mit jelent ez? Egyszerűen azt jelenti, hogy az Úr nem hallgatja meg azokat. Sokszor oda tesszük imádságaink végén azt a kis formulát, hogy „az Úr Jézus nevében kérünk”. Elfelejtjük azt, hogy mi is jelent ez. Nem feltétlenül azt, hogy egy formulát használunk az imádságainkban, hanem azt, hogy olyat kérünk, amit Jézus Krisztus is kérne. Ha pedig olyan kérünk amit Krisztus is kérne az Atyától, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az imádságaink nem szállnak vissza hozzánk, hanem egyenest a királyi trón elé szállnak. Tanítson meg minket Isten Szentlelke imádkozni!
FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1Sámuel 1,10)
„És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala” (1Sámuel 1,10)
Igeszakaszunkban egy olyan asszonyról olvashatunk, aki a nehézség ellenére Istent kereste imádságban. Anna, egy imádkozó asszony volt. Az imájából kitűnik, hogy hatalmasnak látta azt az Istent, akit megszólított. Seregek Urának nevezte Istent. Tisztelettel jött elé. Miközben nagynak tekintette a Teremtőt, magát nagyon kicsinek látta. Erre enged következtetni az a kifejezése Annának, hogy “szolgálóleányod”. Úgy látta magát Istenhez képest, mint aki nem méltó semmi jóra. Továbbá az is észrevehető az imádságában, hogy bizalma volt Istenben. Ha nem bízott volna az Urban, nem mondott volna semmit el neki. Ő azonban aprólékosan kiöntötte a szívét és elmondta a kérését. Végezetül az is világosan látható, hogy Anna imádsága nem volt önző, hiszen amit kért azt felajánlotta Istennek.
Követve Anna példáját váljunk mi is olyan imádkozókká, akiket Isten meghallgathat, és akik minden időben Istent keresik imádságban.
Koronavírus – Intézkedések – Keresztyén magatartás – MIT TEGYEK?
A korona vírus jelenléte sok olyan egymásba fonódó következményt vont maga után, amely hatással van az emberiség nagy részére. A különböző állami törvények a vírus terjedésének meggátolására, olyan tilalmakat vezettek be, amelynek megtartása bizonyos szempontból racionális és egyszerű. Más szempontból kérdéseket vet fel, hogy mennyire hasznos, mennyire van értelme, mennyire megoldás ez valójában? Talán ebből eredően vannak, akik nem törődnek semmiféle határozattal, vagy legalábbis könnyedén veszik és élik az életüket, úgy mintha mi sem történt volna. Igen, ez a nagyvilágban eléggé tényszerű. Ezen történések közben folyamatosan ott van bennem a kérdés: milyen kell legyen egy hívő ember állása ehhez a helyzethez vagy a felsőbb hatalmak által meghozott határozatokhoz?
Eszembe jut Pál apostol levele, és abból is a 13,1. verse: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett”. A 1989. évben újból kiadott magyar nyelvű Baptista hitvallásban a keresztyén és államhatalom kapcsolatáról ezt olvassuk:
FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Ezékiel 1, 28)
„Mint amilyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orcámra esém, és hallám egy szólónak szavát” (Ezékiel 1, 28)
Ezékiel próféta könyvének első része arról a látomásról szól, amelyet a próféta látott. Különleges a látomása, különleges a szókép amelyet használ. Mennyei lények, mennyei dolgok amelyek az embert csodálatra, de ugyanakkor alázatra késztetik. Mindezek fölött a legnagyobb és legcsodálatosabb látomása az, amely Istennel volt kapcsolatos. Az Úr dicsőségének formáját lát Ezékiel, az arcára esett. Ez magába foglalja az Istennel szembeni tiszteletet, alázatot, szeretetet és alázatot. Amikor Isten jelenlétében a Szentlélek által tudatába kerülsz annak, hogy az Úr van jelen, és betölti a helyet és a szíved a jelenlétével alázd meg magad, ha kell borulj arcodra előtte. A 21. századi gondolkodás mód által sok minden belekerült az Istentisztelet megfogalmazásba: hátra esés, ugrálás, érzelmek felkorbácsolása, és megannyi egyéb dolog. Bárcsak lenne valódi megtapasztalásunk Istennel. Bárcsak látnánk Őt, hogy ez által jobban megismerjük. A helyes Isten ismeret vezet a helyes Istentisztelethez! Jellemezze ez az életünket!