FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 2,1)

Közzétéve Szerző:

„Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1János 2,1)

Krisztusban rejlő hívő életem során több alkalommal elolvastam már ezt a verset. Mindig bátorítóan hatott rám a benne rejlő üzenet. Most azonban még inkább megérintett az, ahogyan bemutatja Krisztust. Ő a Szószólónk az Atyánál. Mit jelent ez a kifejezés? Hivatalos megfogalmazásban a következő jelentéseiről olvashatunk: a többek nevében szóló, azok értelmét tolmácsoló, valaki mellett, annak védelmére felszólaló. Jézus Krisztus, Isten Fiaként megalázta magát, ott hagyva a mennyei dicsőséget lejött a földre. Itt, a földön, a mi bűneinkért halt meg a kereszten. Az Atya nem hagyta Fiát a halálba mert feltámasztotta és most a Fiú az Atya jobbján ül. Ezzel nem lett vége a megváltásunk munkája, hiszen azt olvassuk, hogy Krisztus minket képvisel az Atyánál. A mi érdekünkben felszólal, a mi érdekünket védi az áldozata által. Miért van erre szükség? Azért, mert bár Isten könyörült rajtunk, megbocsátotta a bűneinket és a nevünket a mennyek országába, de ameddig itt a földön vagyunk mégis újra és újra vétkezünk. Bár csak ne így lenne! Nem akarunk vétkezni, de mégis azon kapjuk magunkat, hogy újból engedtünk a kísértőnek. A Krisztus képviselő áldozata az, amely által az Atya nem elvet ilyenkor, hanem magához fogad, ha őszintén jövünk Hozzá. Micsoda kegyelem!

Amikor az Úr népe megszólal… (pedig jobb lenne, ha hallgatna!)

Közzétéve Szerző:

„Az igaznak az ajka sokakat vezet, a bolondok pedig meghalnak esztelenségük miatt” (Péld 10,20)

Az elmúlt két és fél hónap alatt sok minden történt az országunkban, világunkban. Remélhetőleg lassan kilábadozunk ebből a vírus okozta összevisszaságból. Habár arra lettünk ítélve, hogy bent maradva otthonainkban, ne gyakorolhassunk egymással közösséget, mégis ez az időszak talán sokkal többet mutatott meg az emberből, mint amikor egymással találkozhattunk. Érvényes ez a nagy világra nézve, de az Úr népére is. Nem igen politizálok, habár igyekszem napirenden lenni a történtekkel, főleg, ami az országunkat érinti. Többek között azt látom, hogy az elmúlt időben a politikai életben olyan nyilatkozatok történtek, amelyek nem lecsendesítették volna az embereket, hanem még inkább felbolygatta, vagy zavarba sodorta a népet. Gondolok itt a korona vírus okozta szabályozásokra és azon félreérthető nyilatkozatokra, amelyben egyik vezető egy féleképpen nyilatkozott, miközben néhány óra múlva egy másik politikai vezető ugyanarról a dologról másféleképpen szólt. Eszembe jut a kormányfőnk bölcstelen kijelentése a magyar emberekről, amely a két nemzet közötti ellenségeskedést sok helyen növelte. Azzal csendesítem magam, hogy a világban élő emberektől nincs is mi mást várni, csak a velük született természetükből fakadó bölcstelenséget vagy szeretetlenséget. Akaratlanul is azonban magunk felé, vagyis Isten népe felé fordulok, és azt kell sajnos megállapítsam, hogy ami a kijelentéseinket illeti néha jobb lenne, ha inkább nem mondanánk semmit, mert azzal, amit mondunk eláruljuk bölcstelenségünket, testiességünket, hitetlenkedésünket és szeretetlenségünket. Mire gondolok? Megemlítek néhány olyan kijelentést, amelyet hívő emberek mondtak, írtak vagy esetleg súgtak mások fülébe ezekben az időkben. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 1,9)

Közzétéve Szerző:

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1János 1,9)

Az Isten szerinti élethez tartozik a tiszta és szent élet. A hívő ember célja az újjászületett természetéből adódóan az kell legyen, hogy ne éljen a bűnben. Ahogy említettem ez a hívő élet természetes vele járója. Sajnos távolról sem olyan könnyű, mint ahogy hangzik, mivel a világ, amelyben élünk telve van olyan lehetőségekkel és kívánságokkal, amelyen keresztül a lelkünk ellensége állandóan bűnre csábít. Egész addig, amíg ezen a földön élünk ezen mindannyian keresztül megyünk nem egyszer, nem kétszer, hanem állandóan. Ezért a hívő élet ezen a földön egyrészt állandó harcot is jelent a testünk és a bűnre csábító kívánságokkal szemben. Ebben a harcban előfordul az, hogy a hívő ember elesik, vagyis bűnbeesik. A legkülönb hívő ember is. Mi a teendő? A jó hír Isten igéjében az, hogy Jézus Krisztus által meg lehet tisztulni, bocsánatot lehet nyerni. Isten részéről az Ő ígérete garancia erre. Mi az én részemben ebben? Az, hogy valljam meg a bűnömet. Természetesen itt nem csak arról van szó, hogy elmondom Istennek, hanem megbánom, bűnnek látom és megtérek belőle az Úr segítsége által. Krisztus által kész a lehetőség a megtisztulásra ma is!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1János 1,7)

Közzétéve Szerző:
„Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1,7)
Napjainkban az egymással való közösség jelentősége és értéke talán egy kicsit más fogalmat nyert. A vírus okozta következmények magával vonják a közösség gyakorlásának hiányát. Igaz, hogy az internet segítsége által bőven van lehetőség lelki üzeneteket hallani, de az egymással való közösséget ezek mégsem pótolják. Még az sem oldja meg a közösség gyakorlását, ha szabadtéri istentiszteleteket tartunk betartva a távolságot és egyéb iránymutatásokat. Azonban, ha mindezek elmúlnak és újból szemtől szembe találkozhatunk, kezet fogva egymással és látva egymást. Ha végre szabadon együtt énekelhetünk az Úrnak, vajon tényleg közösséget fogunk és tudunk együtt gyakorolni igazán? János apostol arra hívja fel a figyelmünket, hogy az egymással való közösségünk egyik feltétele, ha igazságban járunk. Az Isten akarata szerinti élet által működhet az egymás közti valódi közösség. Anélkül láthatjuk mi egymás szemtől szembe akkor sem leszünk igazán közösségben. Igyekezzünk világosságban járni és lenni, hogy az egymással való közösségünk meg ne hiúsuljon.