„De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” (Ézsaiás 40,31)
Amikor fizikailag, érzelmileg és érzelmileg az ember kiszáradt, összezavart, akkor a legsebezhetőbb. Amikor Sámson elfáradt, akkor hajtotta le a fejét Delila ölébe. Jézus Krisztus amikor elhívta a tanítványait, akkor százszázalékos odaszánást várt tőlük. Később mégis ezt tanácsolta nekik:Ő pedig monda nékik: „Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök. És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok” (Márk 6,31-32). Egy jó hadvezér sem küldi ki egyszerre az összes katonáját a harcmezőre, mert tudja, hogy mindig kell legyen olyan katona, amely feltudja majd váltani az elfáradtakat. Egy olyan világban élünk, amelyben az állandó rohanás természetes. Szinte az ember kényelmetlenül érzi magát akkor, ha van egy szabad félórája, amikor le tudna ülni és elcsendesedni. Az igazság azonban az, hogy mi emberek nem rendelkezünk végtelen erővel, ezért szükségünk van megpihenni lelkileg és fizikailag egyaránt. Talán e mostani helyzet a korona vírussal kapcsolatban éppen azt a célt szolgálta volna Isten részéről, hogy a világ lelassítson és legyen ideje lelkére, önmagára, jobban mondva Istenre. Vajon ez megtörtént? Igyekezz ma arra, hogy Isten jelenlétében felfrissülj egész lényeddel és családoddal együtt!

VILÁGIASSÁG. Úgy gondolom, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a világiasságnak hatalmas ereje van arra, hogy elcsábítson bárkit az Istentől való személyes kapcsolattól. A világias élet egyet jelent e világ folyása szerint élni. A Sátán, vagyis e levegőbeli fejedelem, ahogy az Efézusi levél 2. részében olvashatjuk, mindent elkövet annak érdekében, hogy az embert fogva tartsa, vagy újból megkötözze. Lucifer fellázadt Isten ellen, és mindent megtesz annak érdekében, hogy e világot is Isten elleni lázadásba terelje és tartsa. A világiasság egyet jelent a Sátán elképzelése szerint élni, amely meggátolja az embert Isten megismerésében