Az újszövetségi bemerítés és a gyülekezeti tagság közötti kapcsolatról

Az újszövetségi bemerítés és a gyülekezeti tagság közötti kapcsolatról

A Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetsége a Szentírás, a Magyarországi Baptista Hitvallás, a Romániai Keresztyén Baptista Felekezet Alapszabályzata, és a Romániai Magyar Baptista Gyülekezetek Szövetségének Belső Szabályzata alapján a következőket vallja a bibliai bemerítés és a gyülekezeti tagság közötti kapcsolatról: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

ÉS MI LESZ EZUTÁN…?

Miért most, miért ilyen formában, miért minket érint a korona vírus hatása? Lehet, voltak és vannak olyanok, akik, ha nem is hangos, de a szívük mélyén hasonló halk kérdésekkel tekintenek Isten 
irányába. Az nem kérdés, hogy az emberiség magabiztossága és rohanó élete lelki önpusztításba hajtotta magát. Isten, most megengedte, hogy egy apró „vírus” bemutassa az emberi magatehetetlenséget, és megálljt parancsoljon az Istenre nem figyelő emberiségnek. Ez alól nem kivétel a keresztyénség sem. Naggyá lettünk, meggazdagodtunk, erősekké váltunk, jól menő és színvonalas istentiszteleteket tartottunk – legalábbis így tekintettünk magunkra. Ezek mellett mégis annyira elhidegült a szív, a buzgóság, ragaszkodás, hogy ez világosan meglátszott abban is, ahogy a gyülekezeti istentiszteletekre jártunk, amikor még lehetett. Távol maradásunkat meg tudtuk magyarázni – fáradtak voltunk, menjen az, aki nem dolgozik egész nap, menjenek az idősek, nincs kedvünk, inkább megnézünk az interneten egy istentiszteleti programot…stb. Közben újból és újból jött a figyelmeztetés különböző eszközökön keresztül, hogy ez nem jó, helytelen, nem Istent tisztelő magatartás. Nem változott semmi! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Állásfoglalások

Udvarlás, jegyesség, menyegző és házasság

1. Bevezetés

  1.   Korunk romlottságát a laza kapcsolatok és az erkölcsi tisztaság leértékelése jellemzi, amely magával hozza a házasságok válságát. Ezzel egy időben az újabb generáció házasság előtti barátkozása, párkapcsolata, valamint az eljegyzési és menyegzői alkalmak is világi hatások alá kerültek. Az alábbiakban ezen dolgokban szeretnénk igei útmutatást nyújtani, és egységes látást munkálni a testvérek között, szövetségünk gyülekezeteiben.
  2. Isten gyermekei arra vannak elhívva ebben a világban, hogy „mértékletesen, igazán és szentül” éljenek (Tit 2:12), legyenek „feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette” (Fil 2:15).

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (Zsoltárok 35,13)

„Imádságom kebelemre vissza-vissza szállt” (Zsoltárok 35,13)
 
Céljatévesztett imádság. Talán ezt a címet is adhatnám a fent idézett igeversnek. Át éltél már olyat, hogy az étkezés előtt egy nagyobb csoportban, akit felkértek hálát adni, olyan hosszan és annyi témát érintve imádkozott, hogy már kezdték a jelenlévők megelégelni? Hallottál e szintén hasonló helyzetben valakit úgy imádkozni, szinte csak a nevüket ki nem mondta egyeseknek, hogy a hálaadó imádság jóformán egy személyes üzenetté kívánt válni a hallgatók számára. Helytelen ez a magatartás forma. Vannak olyan imádságok, amelyekben az ember megpróbálja a másik bűnét annak fejére olvasni. Ismét, egyesek amikor imádkoznak, olyan szavakat és mondatokat használnak, szinte teátrális hangsúllyal, hogy mindenki előtt nyilvánvaló, hogy azok a szavak nem szállhattak Istenhez, esetleg csak a plafonig. Sajnos, de megtörténhet az, hogy az imádságunk vissza száll a keblünkre. Mit jelent ez? Egyszerűen azt jelenti, hogy az Úr nem hallgatja meg azokat. Sokszor oda tesszük imádságaink végén azt a kis formulát, hogy „az Úr Jézus nevében kérünk”. Elfelejtjük azt, hogy mi is jelent ez. Nem feltétlenül azt, hogy egy formulát használunk az imádságainkban, hanem azt, hogy olyat kérünk, amit Jézus Krisztus is kérne. Ha pedig olyan kérünk amit Krisztus is kérne az Atyától, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az imádságaink nem szállnak vissza hozzánk, hanem egyenest a királyi trón elé szállnak. Tanítson meg minket Isten Szentlelke imádkozni!

FORRÁSOK A PUSZTASÁGBAN – (1Sámuel 1,10)

„És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala” (1Sámuel 1,10)

Igeszakaszunkban egy olyan asszonyról olvashatunk, aki a nehézség ellenére Istent kereste imádságban. Anna, egy imádkozó asszony volt. Az imájából kitűnik, hogy hatalmasnak látta azt az Istent, akit megszólított. Seregek Urának nevezte Istent. Tisztelettel jött elé. Miközben nagynak tekintette a Teremtőt, magát nagyon kicsinek látta. Erre enged következtetni az a kifejezése Annának, hogy “szolgálóleányod”. Úgy látta magát Istenhez képest, mint aki nem méltó semmi jóra. Továbbá az is észrevehető az imádságában, hogy bizalma volt Istenben. Ha nem bízott volna az Urban, nem mondott volna semmit el neki. Ő azonban aprólékosan kiöntötte a szívét és elmondta a kérését. Végezetül az is világosan látható, hogy Anna imádsága nem volt önző, hiszen amit kért azt felajánlotta Istennek.
Követve Anna példáját váljunk mi is olyan imádkozókká, akiket Isten meghallgathat, és akik minden időben Istent keresik imádságban.

Nem érhető el leírás a fényképhez.